Bérmálás: 24. Találkozó a szülőkkel és a bérmaszülőkkel

 24. Találkozó a szülőkkel és a bérmaszülőkkel.

Cél: A szülőket és bérmaszülőket helyes szándékra vezetni.

 

Kedves szülők és bérmaszülők!

 

1. A különféle közösségek közül, amelyekbe az ember beletartozik, a családnak van a legfontosabb szerepe. Abban növekszik fel, lesz emberré, kapja az első és legmélyebb benyomásokat. A családnak rendesen vallási életében is döntő szerepe van: vallásos családban maga is vallásossá lesz, közömbösben közömbössé válik.

- A gyermekkori hitoktatás, szentmisén való részvételt a családi otthon erősíti meg.

- A vallásos család fokozatosan ráébreszti gyermekeit arra, hogy Isten jelen van az életükben. Segíti gyermekeit az Istennel való személyes kapcsolatok kialakításában. A gyermekek a szülői és az istenszeretet által alapozzák meg értékrendjük elemeit, amelyek életükön keresztül kísérik őket. Megtanulják és rájönnek arra, hogy az egyházi közösségben van a helyük.

- A mai hitszegény világban az Egyház igen komolyan veszi az előkészítést. Csak az járulhat a szentséghez, aki a kellő hitismeretekben részesült és felkészült a bérmálásra.

- Ha tehetik, beszélgessenek el gyermekeikkel egyes kérdésekről, legyenek segítségükre nehézségeik, kétségeik megoldásában. Próbálják felismerni a Szentlélek működését magukban, gyermekeikben, másokban, hogy őket is segíteni tudják abban a felismerésben. Beszéljenek istenélményeikről, a hitben élés fontosságáról.

- Serdülőkorban levő gyermekek, akik már önállóknak érzik magukat, nem akarják elfogadni a szülők irányítását. Parancsolás és erőltetés helyett igyekezzenek megnyerni bizalmukat, hogy elfogadják tanácsukat és kérdéseikkel hozzájuk, és ne illetéktelenekhez forduljanak.

2. Röviden tekintsük át keresztelésünktől a bérmálásig eltelt időt. A keresztség szentségében Krisztus teremtő szavai által – a szentháromságos Isten önmagát adja az embernek. Az Istenember életét, a kegyelmet magként kapjuk meg. A kegyelmi élet – szentségi folyamat, állandó kibontakozás, Isten népének zarándoklása a földön, amíg önmagát minden fenntartás nélkül Istennek ajándékozza. 

Kereszteléskor Egyházunk  figyelmeztette a szülőket és keresztszülőket: „Nektek, akik gyermekeitek számára a keresztséget kéritek, kötelességetek lesz úgy nevelni őket, hogy hitük szerint éljenek. Vállaljátok-e ezt a kötelességet?” 

A szülők vállalták, a keresztszülők megígérték, hogy segítik a szülőket ebben a kötelességben.

a) A bérmálandókkal áttekintettük, hogy megkeresztelésünk óta szüleink igyekeztek eleget tenni annak, amit megígértek. Hitoktatásra küldték, ahol elmélyítették a keresztény életet, megismerték a keresztény ember feladatait. 

b) Az elsőáldozáskor megfogadták, hogy mint igazi keresztények ellene mondanak a bűnnek és a gonoszlélek csábításainak, megígérve, hogy mindig hű gyermekei lesznek a katolikus Anyaszentegyháznak. De akkor, még gyerekfejjel keveset értettek mindebből: azt tették ugyanis, amit a szülők és nevelők mondottak nekik.

c) A bérmálandók, mint serdülők vagy éppen felnőttek, már önállóan gondolkodnak, és így ők magunk határozzák meg, hogyan akarnak élni, és hogyan akarják rendezni a vallásos életünket. Elérkezett az idő, hogyöntudatosan szembenéz-zenek a keresztény élettel, ami egyáltalán nem könnyű. 

d) A keresztény élet rengeteg önfegyelmet kíván, hogy ne mindenben a magunk hasznát, kényelmét keressük, hanem az Úr Jézus példája szerint törekedjünk másoknak is segíteni és így hitünk szerint élve, eleget tegyünk keresztény kötelezettségünknek. Az Úr Jézus példája szerint élni, valamint Őt követni egyáltalán nem könnyű, de boldogító élet. „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye vállára keresztjét mindennap, és úgy kövessen.” (Lk 9, 23)

e) Az igazán keresztény egyenes, őszinte, közvetlen, szolgálat- és áldozatkész. Az ilyen embert mindenki tiszteli és becsüli, azok is, akik nem hisznek. Így tiszteli a nagyvilág Kalkuttai Szent Teréz anyát (+1997), Szent XXIII. János pápát (+1963), a vértanú Szent Maximilián Kolbe atyát (+1941), Szent Gianna Beretta Mola orvosnőt (+1962), Márton Áron püspök atyát (+1980), Szent II. János Pál pápát (+2005. ápr. 2.), stb.

3. Krisztus azért rendelte a bérmálás szentségét, hogy általa megerősítsen bennünket az öntudatos keresztény életben. „A bérmálás szentsége a keresztséggel és az Eucharisztiával együtt alkotja a "keresztény beavatás szentségeinek" együttesét, amely szükséges a keresztségi kegyelem teljessé válásához. A keresztények ugyanis "a bérmálás szentségével még tökéletesebben kötődnek az Egyházhoz, a Szentlélek különleges ereje tölti el őket, ezért szigorúbb a kötelezettségük, hogy Krisztus igazi tanúiként szavukkal és életmódjukkal terjesszék és védelmezzék a hitet". (KEK 1285)

Latinul confirmationak nevezik, ami megerősítést jelent. Ez a lelki megerősítés pedig a SZENTLÉLEK közreműködésével és kegyelme által történik, amelyet a bérmálás szentsége idéz elő bennünk.

A bérmálás ugyanakkor az Egyház közösségéhez való tartozásban is megerősít, hogy segíteni tudjuk testvéreinket a hitben és a vallásos életben.

Aki a bérmálás szentségében részesedett az már nagykorúvá vált a keresztény életben, ezért szokás nevezni még a keresztény nagykorúság szentségének is. 

4. A megbérmált ember kötelessége pedig - keresztény nagykorúságából kifolyólag - közreműködni a kapott Isteni kegyelemmel, azáltal, hogy öntudatos keresztény akar lenni az élet minden területén. Isten megerősítette őt, abban, hogy hite szerint éljen, de neki is akarnia kell ezt.

5. A bérmálást olyan korban kell felvenni, amikor a felvevő már tudja, hogy mit jelent a keresztény élet, és szabadon, saját elhatározásából vállalja a velejáró kötelességeket. (ZSK 35. rend.) Amikor odaérkezik, hogy mint önálló egyéniség belép a társadalomba, a szentség kegyelme segíteni fogja, hogy ne veszítse el hitét a világnézetek összevisszaságában, és sok névleg keresztény rossz példája ellenére se térjen le az isteni törvények útjáról. 

Az életkort a püspök, vagy az ún. püspöki konferencia határozza meg. Nálunk a 9. osztálytól vagy 15 évtől fölfele bérmálkozhat mindaz, aki erre felkészült. 

A bérmálás szentségét nem lehet megismételni. Örökre megpecsétel minket Krisztus szolgálatára, akárcsak a keresztség. (KEK 134-1305)

6. Összefoglalva azért bérmálkozunk:

- hogy a Szentlélek segítségével mélyebben tudjuk Érteni az evangéliumot,

- hogy Öntudatos keresztényekké váljunk, 

- hogy Tanúságtevő keresztények legyünk a világban,

- és hitünk szerinti élettel Áldássá legyen bennünk mindaz a jó, amit keresztségünk óta értünk tettek szüleink, a keresztszülők, a nevelők és az egyházközösség. (vö. KEK 1303) Ezt a négy  betüs bérmálkozó emberke ábrával probáljuk megjegyezni.

7. A bérmaszülő kiválasztásának feladata a bérmálandóra hárul.

Egyházunk megkívánja, hogy a bérmaszülő legyen katolikus, akit a jog nem zárt ki ebből a tisztségből, már részesültek a beavatás szentségeiben, vagy előbb ő bérmálkozik. Ha családos, egyházilag rendezett házasságban élő, gyermekeit katolikus módon nevelő személy, aki eléggé érettek erre a tisztségre (18 évet betöltött) és vállalja. Aki vallásos életet él és bírja a gyermek bizalmát.

A bérmaszülő az egyházközséget is képviseli, annak felelősségét vállalja magára a bérmálandó iránt. Legyen olyan, akik nemcsak „jó példát ad”, de hatni is tud a bérmálandóra,  bírja bizalmát és segítségére is tud lenni vallásos életének alakításában. Ez nemcsak a vallásos kötelességek teljesítéséből áll, hanem az egész életnek a hit szemével való szemléléséből.

Éppen ezért a bérmaszülő társ, vezető, példakép, imádkozó ember. A bérmaszülő feladata, hogy támogassa a bérmálandót vallási nehézségeiben. A bérmaszülő ezt a szolidaritást úgy fejezi ki, hogy a bérmálandó vállára teszi a jobb kezét. A kézrátétel azt jelenti: ebben a vállalkozásodban, nem vagy egyedül, én is veled vagyok és segítelek.

A lelki szolidarítást a szülők és a bérmaszülő azzal fejezik ki, ha gyermekükkel együtt elvégezik a szentgyónást és szentáldozáshoz is járulnak. Ezzel valóban kifejezik a lelki közösséget és lelkibbé teszik a bérmálás ünnepét.

Ahol nehézségek vannak (szórványban), ott az Egyház nem kíván külön bérmaszülőt, sőt óhajtja – a keresztséggel való összefüggés miatt -, lehetőleg a keresztszülő vezesse  keresztgyermekét a bérmáláshoz. De vezetheti maga a szülő is. A bérmaszülőnek nem kell feltétlenül személyesen jelen lennie, más is helyettesítheti.

Az egyházközség tagjai is megújítják a bérmálás kegyelmét. Az egyházközség most fogadja be őket, mint önálló tagokat. A bérmálás után a hitélet elmélyítését folytatni kell. Ezután rendszeresen vegyenek részt az egyházközség keresztény szervezeteiben.

 

Bérmálás anyaga a blogon:

Bérmálás: 1. Miért bérmálkozunk?

Bérmálás: 2. A beavatás szentségei: A keresztség és bérmálás

Bérmálás: 3. A bérmálás szentsége

Bérmálás: 4. A hitről

Bérmálás: 5. Keresztény erkölcsi élet, hitélet

Bérmálás: 6. Az imádságról

Bérmálás: 7. A Szentírásról

Bérmálás: 8. Istennel találkozni az emberekben

Bérmálás: 9. Kicsoda nekem Jézus Krisztus?

Bérmálás: 10. Ki a Szentlélek?

Bérmálás: 11. Az Egyházhoz tartozom

Bérmálás: 12. Felelősségem az Egyházban

Bérmálás: 13. A szentségi és liturgikus élet

Bérmálás: 14. Hivatás és egyházi rend

Bérmálás: 15. A szentmise

Bérmálás: 16. Bűn, bűnbánat, bűnbocsánat

Bérmálás: 17. Hogyan lehet legyőzni a bűnt?

Bérmálás: 18. A keresztény felebaráti szeretet

Bérmálás: 19. A keresztény élet a foglalkozásban

Bérmálás: 20. A keresztény házasság és családi élet

Bérmálás: 21. Hogyan készüljünk a házasságra?

Bérmálás: 22. A betegség és a halál

Bérmálás: 23. A bérmálás szertartása

Bérmálás: 24. Találkozó a szülőkkel és a bérmaszülőkkel