A tanítványság útja - Hv 3.A

Szent Lukács sajátja az emmauszi tanítványok gyönyörű története: az útról, a hit látásáról és a vendégszeretetről. (Lk 24,13-35) Sok keresztény hívő prototípusai.  Hit és hitetlenség keveredik bennük. Vonzódnak Jézushoz, de nem tudnak mindenben azonosulni gondolataival. Éppen ezért ítélnek és döntenek elhamarkodottan, ha valami nem egyezik ködös elgondolásaikkal. Fájó emlékekkel húsvétvasárnap délután Jeruzsálemből Emmauszba tartanak. Emmausz neve Hévíz-et jelent (később Nikopolisz, majd Amvasz arab falu, amely megőrzta nevében a régi Emmausz nevét). Katonai szempontból Jeruzsálemtól Észak-Nyugatra fekvő fontos város volt. A hasonló nevű kormányzóság székhelye, mely a puszta és a hegyvidék határánál feküdt, légvonalban 24 km-re Jeruzsálemtől. Nyugaton éppoly jelentősnek számított, mint Keleten Jerikó. Az evangéliumban Emmausz úgy szerepel, mint Jézus két tanítványának (Kleofás és Simon) az úticélja.  A két tanítvány nemcsak Jeruzsálemtől, de Jézustól is elmennek. Nem vizsgálják meg azt, ami visszatarthatná őket, például az asszonyok híradását az üres sírról, vagy a szentírási jövendöléseket, magának Jézusnak a kijelentéseit. Ők csak földhöz tapadtan tudnak gondolkozni. Ezt ki is mondják: Mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Ők földi rendcsinálónak, világrendőrnek képzelik Istent, ezért nem tudják megérteni Jézus szenvedését, a földi kudarcot. Ők egy diadalmas Istent tudnak elképzelni. – Jézus utánuk ment, csatlakozott hozzuk. Ezután a feltámadott Krisztus írásmagyarázatára figyelnek, s lassan a magasba lendülnek, Isten gondolataihoz, amikor Jézus értelmezi életét, mint Isten minden ígéretének beteljesedését a Szentírás elejétől a végéig. Ekkor kezdik érteni, hogy Isten megdicsőítette elvetett küldöttjét, az ártatlanul szenvedő igaz Fiút. Kérik, marasztalják, elfogadják kegyelmét. 

Jézus Úr volta az Írások és egy kereszt révén valósul meg, ismerhető meg. - Jézus az utolsó vacsorán azt mondta, nem fog többet együtt enni tanítványaival, amíg Isten országa el nem jön, most együtt eszik tanítványaival, és ezáltal megmutatja, hogy Isten országa valóban eljött. Jézus ekkor eltünik, tanítványainak, akik letértek az ő útjáról, megbocsát és útjukra engedi őket, amely az ő útja. Ők örömmel térnek vissza Jeruzsálembe, ahol megtudják, hogy Jézus megjelent Simonnak. Jézus imája meghallgatásra talált. Simon Péter is bocsánatot nyert, és most erőt kap, hogy erősítse keresztény testvéreit az úton. Pünkösd napján, az apostoli testület vezetőjeként örömmel és teljes bizonyossággal hírdeti, hogy Dávid a názáreti Jézusról jövendölt, és Isten feloldotta a halál bilincseit és feltámasztotta Jézust. (ApCsel 2,14+22-28) Istengyermeki életünket drága vérén szerezte meg. (1Pt 1,17-21) Sose mond le rólunk, és a megváltás jogán elvárja, hogy az ő útján járjunk.

“Urunk, Jézus, tárd fel az Írások értelmét, had lángoljon a szívünk.” Lk 24,32.