Török József- Szent István király élete 4. rész - Géza
nagyfejedelem halála 997-ben alkalmas pillanatnak mutatkozott azok számára,
akik a mélyreható
átalakulás szükségességét nem látták be, a kereszténységet pedig nem, vagy csak
látszatra fogadták el, és a hatalmat igyekeztek magukhoz ragadni. Szent István Nyitrából Esztergomba
sietett, hogy hívei élére álljon. Ekkor lett hivatalosan nagyfejedelem, s mint ilyen indult
hadba a trónutódlásból kirekesztett Koppány és a pogányságot visszakívánó
támogatói ellen. A hadi vállalkozáshoz Szent Márton segítségét kérte és győzelem esetén
Koppány somogyi birtokait a fiatal, 996-ban alapított Szent Márton-monostornak
(Pannonhalma) ígérte. A
veszprémi várat ostromló sereggel Veszprém és Várpalota között ütközött meg, fényes
győzelmet aratott. Szent Istvánnak még két
esetben kellett rendkívüli határozottsággal fellépnie. Anyai nagybátyja
Gyulafehérvár, Ajtony pedig Marosvár központtal olyan tartományuraságot épített ki, ami
a létérdeket szolgáló központosítási törekvésekkel szöges ellentétben volt.
Ezért 1003-ban hadba kellett vonulnia Gyula ellen, de vérontásra nem került
sor, mert Gyula és két fia meghódolt Szent István előtt. Ajtony
nem követte példájukat, hanem fegyveresen ellenállt, és 1008-ban csatában lelte
halálát. De ennek, a tájnak még két évtizedre volt szüksége, hogy a
kereszténységet véglegesen befogadhassa. Feltűnő az, hogy Szent
István a korabeli jogszokással ellentétben
Ajtony családjának megkegyelmezett, sőt
annak
birtokait részben vagy egészben meghagyta.
Első szent
királyunk, e három, erőteljes fellépés évtizede alatt jelentős mértékben
haladt előre a nagyfejedelemségnek keresztény királysággá
történő átalakításában, valamint az egyházi
szervezet kiépítésében. Ebben a munkában Asztrik (szerzetesi nevén Anasztáz)
volt nagy segítségére. Asztrik, amikor Szent Adalbert tovább ment a poroszokhoz,
a lengyelországi Meseritz apátja lett. Innen a franciaországi Dijonba került.
Akkor értesítenek róla ismét a források, amikor kevéssel 1000 karácsonya előtt II.
Szilveszter pápától koronát és zászlós lándzsát, felségjelvényeket hozott
Magyarországra. A koronázást Domonkos, a magyarok első érseke
végezhette Esztergomban 1000 karácsonyán vagy az új évezred első
napján. Azzal, hogy Szent István kérését a pápa teljesítette és neki
felségjelvényeket küldött, az egész keresztény Nyugat tudomására hozta: az új
állam és uralkodója szuverenitását mint Péter utóda és a lelki hatalom
letéteményese elismeri, jóváhagyja.
A koronázást az
egyházi szervezet kiépítése követte. A következő
év,
1001 húsvétján II. Szilveszter pápa és III. Ottó császár Ravennában tartózkodott.
Ide érkezett Asztrik Szent István írásba foglalt
kérésével. A magyar érsekség felállítását a pápa jóváhagyta és a kérelmező Szent Istvánt „apostoli
hatalomban” részesítette. Lehetséges, hogy a veszprémi püspökség már az esztergomi
érsekség felállítása előtt is létezett, de nagyobb a valószínűsége
annak, hogy a veszprémi
vár eleinte csak térítőpüspöki központ
volt, nem pedig egy szabályszerűen megszervezett
egyházmegye szíve. Az első esztergomi érsek Domonkos
lett, a székesegyház patrónusa
pedig a nemrég vértanúságot szenvedett Szent Adalbert. A következő évben Szent István a Szent
Márton-monostort megerősítette kiváltságaiban
és valószínűleg még
ez évben került sor a kalocsai egyházmegye szervezésére, ahová a koronát hozó
Asztrik Anasztáz került. Veszprém, Győr, Pécs és Eger következett a püspökségek sorában l 009-ig
bezáróan. Azo pápai legátus 1009-ben érkezett hazánkba és az egyházszervezés új lendületet kapott, mert ekkor alapíthatták az erdélyi egyházmegyét. Ezzel együtt hét, központtal
ellátott, templomokat építő, a
térítés munkáját folytató egyházmegyéje volt
az országnak.
folytatjuk -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése