A vándor és a kígyó - Aiszóposz
Egy vándor téli útján megpillantott egy hidegtől
megdermedt kígyót; megszánta, felvette, ölébe tette, és melengetni
próbálta. A kígyó nyugton maradt, amíg dermedtsége tartott; de amint
felmelegedett, belemart az ember hasába. Az haldokolva így szólt:
"Megérdemlem a sorsom; miért mentettem meg a biztos haláltól, holott
egészségesen is el kellett volna pusztítanom?"
**
A mese bizonyítja, hogy a hitványság nem viszonozza a jótéteményt, sőt még felbátorodik a jótevőkkel szemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése