Egy
ember kecskét, bárányt és malacot rakott fel a szamarára, úgy hajtotta a
városba.
A malac az egész úton sivalkodott.
A róka hallotta ezt, és
megkérdezte tőle: - miért ordítasz egyedül, mikor a többiek nyugodtan tűrik
a szállítást.
A
malac így felelt: "De én nem ok nélkül jajgatok. Jól tudom, hogy a
gazda a juhot megkíméli, csak a gyapjút és tejet veszi el tőle, s ugyanígy tesz
a kecskével a sajt és gödölyék fejében; de engem nem tud máshogy használni,
csak ha levág."
**
Eszerint
nem kell gyalázni azokat az embereket, akik a jövendő szerencsétlenségeket
előre látva, jajonganak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése