Az élet tökéletes modellje

Adventtől pünkösdig megváltásunk fontos eseményét éltük át, és megértettük vallásunk tanítását: Isten örök szeretettel gyermekeivé fogadott minket, Jézus Krisztus által a Szentlélekben szabad utunk van az Atyához. Keresztény életünk természetfeletti jellegét az fejezi ki, hogy bensőséges kapcsolatban vagyunk a Szentháromság egy Istennel. Ez a kegyelmi tény imádásra, dicséretre, engesztelésre és hálára indít bennünket. Minden vasárnap a Szentháromság ünnepe, minden imánkat az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében kezdjük, minden Glóriában őket dicsérjük, minden Krédóban beléjük vetett hitünket valljuk meg. Minden szentmisében a Szentháromság nevében történik az üdvözlés és az elbocsátás. Aki Jézus Krisztusban hisz, az a Szentháromságban hisz: az Atyában, aki őt küldte, a Szentlélekben, aki őt vezette küldetése teljesítésében. 

– A szentháromságos misztérium az Egyház és a keresztény élet alapját és forrását alkotja. Jézus kinyilatkoztatásából bírjuk e mélységes forrást, de befogadni képtelenek vagyunk. Úgy vagyunk, mint szomjas vándor a forrásnál. Iszik ugyan a forrásból és felfrissül, de a forrást kiinni sohasem bírja. Nem is ezért van a forrás, hogy kiigya, hanem hogy általa tudjon élni. – Ha az ember be akar lépni az üdvösség világába, az örök életbe, akkor hinnie kell a Szentháromság szeretetében. Aki Jézus Krisztusban hisz, az a Szentháromságban hisz: az Atyában, aki a Fiút küldte; a Szentlélekben, aki őt vezette küldetése teljesítésében. A Szentháromságnak földi ikonja, képmása a család és az Egyház (Ef 5, 21-33).  A család is szeretetközösség a kölcsönös önátadás, teljes befogadás és az életet lehelő szeretetviszony által. A családi szeretet által ráérzünk, hogy kapcsolatainknak isteni mélységei vannak. 

– Az Egyház kezdettől vallja, hogy Isten benső élete az egység, a szeretet. Az emberiség egységének legmagasztosabb modellje a Szentháromság, mert amint személyei különböznek, mégis a legteljesebb egységet valósítják meg. Ezért a Szentháromság az emberi társadalom mintaképét jelenti minden téren, még a sport, a gazdaság, a politika és a kultúra szintjén is. Hogyan kell életünket szentháromságos módon berendezni? A teológia ezt három kulcsszóban fogalmazta meg: kezdeményezés, befogadás és kölcsönös nyitottság (kommunió). Az Atya, a szentháromságos életben az isteni életnek nem kezdett kezdete, a Szeretet örök kútfője. Arra teremtett, hogy másokért éljünk, a jót kezdeményezzük érdek és elvárás nélkül. Az, aki kezdeményez, az Atya modelljét éli. – A Fiú képmását, modelljét akkor öltjük magunkra, amikor a jó kezdeményezést befogadjuk. A társadalomban a Fiú modelljének  jele a szolidaritás és szubszidiaritás. Végül a Lélek szerint élünk (Gal 5, 16), amikor az isteni szeretetre való hivatásunkat kölcsönösségben, közösségben éljük meg. 

– A szentháromságos keresztény élet olyan, mint a szimfónia. Különböző hangszerek játsszák azt a melódiát, de nem egymással ellentmondásosan, hanem egymást kiegészítően. Ha így élünk a családban, az Egyházban, a munkahelyen, akkor életünk harmóniában van a Szentháromság életével, és földi életünk a Szentháromság életébe torkollik.

 

„Azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.” (Jn 10,10).