Pio atya egyik betegsége alkalmával történt
"Egy nap az atya elmesélte az
orvosoknak egy látomását, amelyet ő álomnak nevezett:
"A kórus ablakában találtam
magam. Az alatta elterülő téren hatalmas tömeget láttam gyülekezni.
Megkérdeztem: ‘Kik vagytok? Mit akartok?’ Kórusban felelték: ‘Pio atya
halálát!’ Bementem. A Szűz a kezembe adott egy fegyvert, amellyel legyőzhettem
őket. A fegyver ötven kilométeres távolságra is elért. Az ablakból a tömegre
céloztam vele. Mindannyian meghaltak. Felébredtem, majd újra visszaaludtam.
Az
álom folytatódott. Kinéztem az ablakon, még mindig sok ember volt ott. ‘A
csudába, nem haltak meg!’ - kiáltottam fel. Majd megkérdeztem: ‘Mit akartok?
Kik vagytok?’ Azt válaszolták: ‘Mind keresztény fiak vagyunk.’ Én pedig azt
mondtam nekik: ‘Legyetek állhatatosak a jóban, engedelmeskedjetek nekem,
kövessetek engem és ne féljetek, senki nem árthat nektek. Megáldalak titeket.’
És ekkor felébredtem."
Az orvosok egymás között azt
mondogatták: ‘De hát milyen fegyvert adhatott neki a Madonna? Vajon hol
rejtette el? (…)’
Eltelt néhány év. Egyik este Pio
atya már ágyban volt, amikor azt mondta az unokaöcsémnek (Mario Penelli, Cleonice
unokaöccse, aki Pio atya unokahúgát, Pia Forgionét vette feleségül. - A
szerk.):
‘Hozd ide a fegyvert a ruhámból!’
Az
engedelmeskedett, ám nem talált semmiféle fegyvert. Így szólt: ‘Bácsikám, semmi
sincs a ruhája zsebében, csak a rózsafüzér. Tessék, itt van.’ Majd átadta neki.
Mire az atya: ‘A rózsafüzér talán nem fegyver?’
Attól az estétől kezdve mindenki
tudta, hogy a rejtélyes és nagy hatótávolságú fegyver a rózsafüzér volt. Amióta
felfedte a titkot, a rózsafüzért fegyvernek hívta. Néha ’szablyának’ is
nevezte. A kezében tartotta, forgatta, a nappal és az éjszaka minden órájában.
Utolsó hónapjaiban két rózsafüzér is volt nála: az egyik a csuklóján, a másik a
kezében.
Unokaöccse, Mario elmondta nekem, hogy az atya éjjelenként csupán
néhány percet töltött ágyban. Egy széken ülve virrasztott, szenvedett és
imádkozott.
Az a szék volt az oltár, amelyen az
áldozati bárány csendben és elhagyatottságában oly hatalmas kínszenvedések
közepette gyötrődött, amilyeneket csak Isten ismert. Az a szék volt az egyetlen
tanúja marcangoló fájdalmának, haláltusájának. Az utolsó éjszakáján pedig abból
a székből emelkedett fel az égbe."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése