Június 27-én, Erdély
fővédőszentjére, Szent László királyra emlékeztünk. Miron Costin (1633-1691)
moldvai krónikaíró örök emléket állított Szent László királynak. Azt írt róla,
hogy a betörő pogány kunokat a Moldvát átszelő folyóig üldözte. A király és
kísérete elfáradt, és szomját oltani László király leszállott a lováról,
megízleltet a folyó vizét, ivott belőle, lovát is megitatta, majd így szólt
emberihez: szeretem, szeretem.... Azóta e folyót Szeretnek nevezik.
Ki tudná
megszámlálni azt a temérdek hagyományt a Kárpát medencében, amely Szent László
király személyéhez fűződik, aki 900 évvel ezelőtt beírta nevét a magyarok szívébe.
– Mi volt Szent László megdicsőülésének útja?
– Az, hogy megtalálta minden
ember örök ideálját. Lelkét megérintette Krisztus kegyelme. A keresztségben itt
kapott egyszerre földi és örök hazát. Ez a szent korona szellemi üzenete is.
Itt születtünk, itt növekszünk és érlelődünk sikerek és sikertelenségek
közepette, itt tapasztaljuk meg szüntelen Isten csodás tetteit. Ez életünk és
emberi méltóságunk szilárd alapja,ugyanakkor az élet- és a hazaszeretetnek forrása is.
Ez segít célunkhoz az örök életre.
– Szent István király népének a
kereszténység fennkölt ideálját, Jézus Krisztust adta. László király
egészen átadta magát Krisztusnak, hogy megerősödjön az Úrban és hatalmas erejében (Ef
6, 10). Hitte, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra válik (Róm
8, 28). E hitben magát egyszerre Istennek és az ország népének adta. Isten a
benne élő Lászlót megdicsőítette. A nép pedig ezt a tündöklő, bátor szívű,
áldozatos vitézt, erényes magyart megismerte és szívébe zárta. László népe első
apostolait, akikre mindig föltekintett, oltárra emelte. A fiatal magyar
kereszténység ege, azóta mindinkább szentekkel, csillagokkal, nagyságokkal lett
ékes. Szent László élete arról tanúskodik, hogy a magyar ugaron életet
fakasztani, biztos jövő fele haladni csak az olyan ember képes, aki Krisztusban
él. A kereszténység ideálja nélkül a magyar ember megsemmisül, néma mikrofonná,
sétáló hullává süllyed. Igaza van
Prohászka püspöknek: „a nemzet akkor válik kereszténnyé, amikor eszményeit
keresztelik meg”.
Ha visszatekintünk a múltba, megállapíthatjuk, hogy az
atyáinknak adott Krisztusi törvény mindennapos elfogadása vagy elutasítása
alakította első évezredünket, és érezhetően hatott mindenki életére és
hazaszeretetére. A jó keresztény kifelé jóságot áraszt gondolatban, szóban,
életadásban, lélekformálásban, kultúrában és a társadalomban. Szent Lászlót kérjük,
hogy életünket se szellemi, se erkölcsi, se anyagi rossz ne borítsa el. Fényesen
ragyogjon felettünk a keresztény életeszmény, az Isten- és felebarát szeretete,
amelyet egykor életre keltett az igazság bajnoka, László és utána sok-sok
millió magyar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése