Pünkösdvasárnap
délelőtt a Szentatya a Szent Péter bazilikában mutatott be szentmisét a
Lélekjövetel főünnepén. A hívekhez fordulva Ferenc pápa három pontban
foglalta össze a Lélek szerepét. A Krisztus által megígért Lélek
különleges módon áradt ki az apostolokra, de ez az esemény rendre
megújul most, a jelenben is – kezdte beszédét a pápa.
A Lélek először is tanít
bennünket, ő a belső Mester, aki a helyes útra vezet el minket, aki
magát az Utat mutatja. Arra indít, hogy kövessük Jézust, aki maga az Út,
járjunk a nyomában. A Lélek továbbá az Élet mestere is, aki a
keresztény élet mind szélesebb és harmonikusabb horizontját ismerteti
meg.
A Szentlélek emlékeztet bennünket mindarra - folytatta a pápa - amit Jézus tanított, mert ő az Egyház élő emlékezete. Miközben emlékeztet, egyúttal meg is érteti
a hallottakat. Szerepe tehát nem szűkíthető le a puszta emlékezésre,
hiszen mind teljesebben bevisz minket Jézus szavainak az értelmébe.
Mindnyájan rendelkezünk ilyen tapasztalattal: bármilyen helyzetben is
vagyunk, fölmerül egy ötlet, aztán egy másik, mely összekapcsolódik a
Szentírás egy helyével… A Lélek jelöli ki ezt az utat, az Egyház élő
emlékezetének az útját. Ez persze megkívánja a mi válaszunkat is: minél
nagylelkűbb a feleletünk, annál inkább életté válnak bennünk Jézus igéi.
Emlékezet nélkül a keresztény nem keresztény, csak egy
„félút”, a pillanat foglya, nem tud mit kezdeni az Egyház kincseivel.
Ellenben a Lélek segítségével növekszik bennünk az emlékezet
bölcsessége, a szív bölcsessége, mely a Lélek adománya.
Azokban a
napokban az apostolokkal közösségben az Asszony volt az emlékezet, –
hangsúlyozta a pápa – hiszen ő kezdettől fogva elmélkedett a szívében
mindezen dolgokról. Mária volt, ő a mi Anyánk.
A Szentlélek tehát
tanít, emlékeztet… és beszédre indít az Istennel és az emberekkel.
Beszédre indít bennünket az imádságban, egyúttal megengedi, hogy az
Istenhez fordulva Abbá-nak, Atyának szólítsuk őt. Senki sem mondhatja,
hogy Jézus Krisztus az Úr, a Szentlélek nélkül. A Szentlélek vezet
bennünket a többiekkel való beszédre, amikor testvéreinknek ismerjük el
őket, amikor barátian, gyengéden és szelíden beszélünk velük, amikor
megértjük aggodalmaikat és reményeiket, szomorúságaikat és örömeiket. De
még ennél is több, amikor a Szentlélek a prófétálásra indít bennünket
és így az Isten Szavának alázatos és engedelmes „csatornáivá” leszünk. A
prófétálás legyen őszinte – kérte a pápa - mutassa meg nyíltan az
ellentmondásokat és az igazságtalanságokat, de mindig szelíden és építő
szándékkal. Így a Lélektől áthatva az Isten jelei és eszközei lehetünk.
Végül
a Szentatya összefoglalt a homíliáját: a Szentlélek tanít és megmutatja
nekünk az utat, emlékeztet és magyarázza Jézus szavait, imádságra
indít, hogy Istent Atyának szólítsuk, általunk szól az emberekhez a
testvéri párbeszédben és prófétai szóra vezet.
Pünkösd napja,
amikor az apostolok elteltek a Szentlélekkel, az Egyház keresztsége,
mely a „kijáratban” született meg, induláskor, az örömhír hirdetésére.
Az Anya-Egyház szolgálni indul. De emlékezzünk a másik Anyára, a mi
Anyánkra, aki készséggel indult el szolgálni. Az Anya-Egyház és a
Mária-Anya: mindkettő szűz, mindkettő anya, mindkettő asszony. Jézus
határozottan rendelte az apostoloknak: ne távozzanak el Jeruzsálemből,
amíg meg nem kapják a Szentlelket. Nélküle ugyanis nincs misszió, nincs
evangelizálás. Ezért az egész Egyházzal, a mi katolikus Egyházunkkal
kérjük: Jöjj, Szentlélek!
(vl) VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése