A bérmálkozni akaró Emberke

A bérmálkozni akaró EMBERKE csak négy betűből áll. Célja: Érteni akarja az evangéliumot, Öntudatossá akar válni, Tanúságot akar tenni és Áldássá akar lenni.

1. Mi is azért bérmálkozunk:

- hogy a Szentlélek segítségével mélyebben tudjuk érteni a kinyilatkoztatott igazságokat,

- hogy öntudatos keresztényekké váljunk, vagyis az elképzelhetetlenül teljes életet, a kegyelemben gyökerező szentháromságos, közösségi életet tudjuk élni,

- hogy felnőtt és tanúságtevő keresztényekké váljunk,

- hogy hitünk szerinti élettel, áldássá legyen bennünk mindaz a jó, amit keresztségünk óta szüleink és keresztszüleink, valamint az egyházközösség értünk tettek. (Katolikus Egyház Katekizmusa, a továbbiakban KEK 1303).

2. Szentlélekre azért van szükségünk, hogy megerősítsen bennünket az öntudatos keresztény életben. Ahogyan megerősítette és megvilágosította az apostolokat Pünkösdkor.

3. A keresztség által Krisztusba oltódunk. Ez új viszonyt teremt köztünk és az Isten, Krisztus, az emberek, az Egyház, valamint a Szentlélek között. Az új viszony pedig a kölcsönös szeretet és egymásért létezés. A keresztény ember bűne mindig súlyosabb, mert őt Isten magához emelte és ő hűséget fogadott Krisztusnak. Amikor vétkezik hálátlan szószegő, megveti Isten barátságát.

4. Krisztusnak hármas küldetése volt: prófétai, papi és királyi. (vö. KEK 783-786).

- Mint próféta Isten üzenetét hirdette az embereknek: „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15).

- Mint pap bemutatta Atyjának a legkedvesebb áldozatot: önmagát áldozta fel a keresztfán és imádságával is közbenjár értünk Istennél.

- Mint király nemcsak a világmindenség Ura volt, hanem a világot elsősorban az embereket, tanításával és engedelmességének példájával visszavezette Istenhez. (Szentlélek szentsége könyv, a továbbiakban SzSz 28. old.)

5. A keresztség által részesültünk Krisztus hármas küldetésében: Minden keresztény próféta. Ezért a kereszténynek öntudatos hitével és keresztény életével tanúságot kell tennie az emberek előtt Istenről.

Mindnyájan papok vagyunk a keresztség óta olyan értelemben, hogy Istennek kell szentelnünk mindennapi életünket: munkánkat, családi életünket, gondjainkat, szenvedéseinket és embertársaink őszinte szolgálatát. Ezt általános papságnak mondjuk.

Mindnyájan királyok vagyunk, amennyiben Isten nekünk adta ezt a földi világot, amely a bűn által elszakadt Tőle, és amit nekünk kell visszavezetni Hozzá.