2015-ben bérmálkozók ifjaknak 3.

Kedves Barátom, mielőtt a Bérmálkozóknak szóló 3. részt elolvasod, fogadd szeretettel egy jezsuita gondolatfüzérét. Figyelj, suttogva mondott szavaira, és időt nyersz :-) 

Sajgó Szabolcs: Legyen időd... 

Legyen időd gondolkodni...

ez az erő eredete.

Legyen időd játszani...

ez az örök fiatalság titka.

Legyen időd olvasni...

ez a bölcsesség forrása.

Legyen időd imádkozni...

ez a legnagyobb erő a Földön.

Legyen időd szeretni, s hogy mások szerethessenek...

ez Isten adta kiváltság.

Legyen időd barátságosnak lenni...

ez az út a boldogság felé.

Legyen időd nevetni...

ez a lélek muzsikája.

Legyen időd adni...

túlságosan rövid a nap, ahhoz hogy önző legyél.

Legyen időd dolgozni...

ez a boldogulás ára.

Legyen időd cselekedni tiszta szeretetből...

ez a mennyország kulcsa.

Figyelj a Mára!

a Tegnap csak egy álom,

a Holnap csak egy látomás:

a helyesen megélt Ma tesz

boldog álommá minden Tegnapot,

és minden Holnapot reményteljes látomássá.

Bérmálkozóknak 1. és 2. részt itt találod: 2015-ben bérmálkozó ifjaknak 1-2.

 

Bérmálkozóknak 3.

11. Mik a szentségek? Minden szentség valamilyen külső cselekmény, valamilyen jel és eszköz, amelyet Jézus Krisztus rendelt, s amely által megszentelő kegyelmet ad nekünk, vagy ha ez már megvan, akkor növeli bennünk. (SzSz 33.)

12. Ki adhat kegyelmet? Ki rendelhet szentséget? Kegyelmet csak Isten adhat, ezért szentséget csak ő rendelhet. A hét szentséget, amit az Egyház használ, mind Jézus Krisztus rendelte. (SzSz 33. old.)

13. Miért van szükség szentségekre? Miért van éppen hét? Mert Krisztus ennyit rendelt – felelhetjük rá. De a krisztusi rendelésnek van valamilyen oka, vagyis alapja. A szentségek azért vannak, hogy megszenteljék életünk fontosabb fordulatait: - a keresztség a születést, az életbe való belépést; - a szentkenet a minket próbára tevő súlyos betegséget; - az egyházi rend és a házasság az élethivatást, amelyet választottunk; - a bűnbocsánat hogy helyreállítsa bennünk azt, amit a bűnnel elrontottunk; - az oltáriszentség hogy naponta vagy legalább időközönként kegyelmi erőt adjon ahhoz, hogy magunkat és egész életünket Istennek szenteljük (vö. KEK 1210-1211.; SzSz 33.)

14. A bérmálás is egy fontos életfordulót szentel meg. Kiléptünk a gyermekkorból, elkezdtünk önállóan gondolkozni és cselekedni. Készülünk belépni az életbe, vagy már benne is vagyunk. Most kell eldöntenünk, hogyan akarjuk leélni életünket? A döntés nem könnyű, mert bennünk is dolgozik az önzés és a szenvedélyek. A bérmálásban a Szentlélek ajándékaival segít, hogy helyesen döntsünk. Vállaljuk a hittel, a vallásos élettel járó kockázatot, hogy bérmálási ígéreteink ne legyenek üres szavak.

15. Jézus Krisztus embersége szerint, akkor kapta a Szentlelket, amikor megkeresztelésével megkezdte messiási működését. Az apostolok akkor kapják a Szentlelket, amikor meg kell kezdeniük az evangélium hirdetését, pünkösdkor. Mi pedig a bérmálásban kapjuk a Lélek ajándékait, hogy öntudatos hitünkkel és keresztény életünkkel tanúságot tegyünk a világ előtt Krisztusról.

16. Mikor rendelte Krisztus a bérmálás szentségét? Krisztus az utolsó vacsorán mondott búcsúbeszédében ismételten megígéri apostolainak a Szentlelket: „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. De amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra” (Jn 16,12k). Az első pünkösdkor Jézus teljesíti ígéretét: a Szentlélek szélzúgás és tüzes nyelvek alakjában eltöltötte az apostolokat (SzSz 35.)

17. Ki szolgáltathatja ki a bérmálás szentségét, és kik vehetik fel? A római katolikus egyházban a püspök bérmál. Rendkívüli esetben a keresztelő pap a keresztelés után meg is bérmálja azt, aki felnőtt korban veszi fel a keresztséget. (SzSz 35.) Bérmálkozhat, aki felkészült és tudja mit jelent a keresztény élet, és saját elhatározásból vállalja a velejáró kötelességeket. Alsó korhatár a 9. osztályos ifjú. (SzSz 37.)

18. A bérmálás az Egyházhoz szorosabban kapcsol. Elfogadjuk az Egyház erkölcsi elveit, egyéni és hivatásbeli, valamint családi életünkben azonosulunk az Egyház álláspontjával, és részt veszünk az ő életében. Az Egyház elsősorban abban az egyházközségben vagy egyházi közösségben jelentkezik számunkra, amelyben élünk. Magunkévá tesszük gondjait, feladatait, és ezekben tehetségünk szerint segítjük.

- folytatjuk -
©Darvas-Kozma József