
„A levéltárak és a segítő szeretetről szóló tanúságtétel” témával foglalkozott a többnapos tanácskozás. Ez a téma teljesen egybevág Ferenc pápa a segítő szeretetre bátorító megnyilatkozásaival, ezért nagy aktualitása is van.
A nemzetközi konferencián Tóth Tamás atya Magyarország képviseletében tartott előadást. A török idők utáni Magyarországon, a törökök alól felszabadult területeken az egyházi szeretet jelenvalóvá tételét mutatta be. Ez elsősorban a XVIII. századi egyháztörténelmet jelenti, amikor Magyarország déli területein (kalocsai, pécsi, csanádi stb. egyházmegyékben) gyakorlatilag újra kellett alapítani a Szent Istváni alapítású egyházmegyéket . Több európai országgal szemben hazánkban, főként a déli és a keleti vidékeken nem voltak abban az időben jelen a tridenti zsinat által is megkívánt szervezetek, amelyek a karitászt tűzték ki célul, mert hiányzott az egyházi hierarchia ezeken a területeken és hívek sem voltak jelen. Éppen ezért az akkori magyar egyháznak a legnagyobb karitatív tevékenysége az volt – amiben segítségére volt az állam is -, hogy telepeseket hívjon be ezekre a vidékekre, főleg az Alföldre, hogy fellendítse a térség gazdaságát és ezzel próbálja az emberek jólétét növelni. Ebben a tekintetben az egyházi szeretetnek és a karitásznak a magyarországi példája mindenképpen egy atipikus példája a karitatív tevékenységnek ebben az időszakban Európában – mutatott rá beszámolójában a Pápai Magyar Intézet rektora.
(sv) VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése