November
1-jén közös napon ünnepeljük az összes szentet, vagyis valamennyi
megdicsőült lelket, akikről sokaságuk miatt a kalendárium külön, név
szerint nem emlékezhet meg.
Keleten
már 380-ban megülték ezt az ünnepet, minden vértanúról megemlékezve. A
nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápának köszönhetően került be,
aki – miután megkapta a pogány istenek tiszteletére épült római
Pantheont – 609. május 13-án Mária és az Összes Vértanúk tiszteletére
szentelte fel. III. Gergely pápa (731–741) kiszélesítette az ünneplendők
körét: a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a
földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává
tette mindenszentek ünnepét. November 1-jére IV. Gergely pápa (827–844)
döntése értelmében került az ünnep.
Mindenható örök Isten,
ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented
dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd
reánk irgalmasságodat” – hangzik fel az ünnepi mise könyörgése
mindenszentekkor. E szavakkal a már mennybe jutott, üdvözült hívek
közösségének, a diadalmas egyháznak a közbenjárását kéri a földön élő
lelkeket egybefogó, küzdő egyház.
**
November 1-8. között naponta
teljes búcsú nyerhető a halottak részére, ha szentségekhez járulunk,
meglátogatjuk a temetőt vagy templomot, kápolnát és elimádkozzuk a
Hiszekegyet és a Miatyánkot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése