Fel kéne már fogni végre: az autonómia nem országromlás! Ellenkezőleg.
Az a zsigeri reakció késztet e sorok írására, melyet több honfitársam
részéről tapasztalok különféle honlapokon, Facebook- vagy
Twitter-csoportokban, illetve más közösségi hálózatokon, ha csak
meghallják az autonómia szót.z a Autonómia nem jelent elszakadást, sem
„állam az államban” állapot kialakulását.
Szeretném, ha áttekintenénk és tisztáznánk néhány autonómiával
kapcsolatos fogalmat, melyek egyes románok számára érthetetleneknek
tűnnek.
Az európai kontinensen nagyjából tizenegy, etnikai kritérium alapján
kialakított autonómia működik, ebből nyolc az Európai Unión belül,
nevezetesen: Belgiumban a belgiumi német közösség, Finnországban az
Åland-szigetek (svédek), Olaszországban Dél-Tirol és Vale d’Aosta
(németek és franciák), az Egyesült Királyságban a Man-sziget,
Spanyolországban Baszkföld, Galícia, Katalónia, (baszkok, galíciaiak és
katalánok). Még három autonóm tartomány van az Európai Unión kívül:
Macedóniában (albán közösség), Moldova Köztársaságban Gagauzia
(törökök és bolgárok), Szerbiában Vajdaság (hat különféle etnikumot
tömörítő autonómia, melyek elismert hivatalos nyelvvel rendelkeznek).
Vajdaság Autonóm Tartomány Státusza, Alapvető rendelkezések, 6. cikkely:
A Vajdaság Autonóm Tartomány (VAT) szerveinek tevékenysége során a
szerb-horvát és a cirill betűs írásmód hivatalosítása, illetve a törvény
által szabályozott módon a latin betűs mód használata mellett
egyidejűleg alkalmazható a magyar, szlovák, román és rutén nyelv, az
írásmóddal együtt, valamint más nemzetiségek nyelvei és írásmódjai, a
törvény által szabályozott módon.
Ennek megfelelően a társadalom szegmenseinek többségében alkalmazható a
román nyelv. A VAT területén a román a következő településeken
hivatalos: Alibunár (Alibunar), Fehértemplom (Biserica Albă),
Bégaszentgyörgy (Jitişte), Nagybecskerek (Becicherecul Mare),
Antalfalva (Kovaciţa), Kevevára (Cuvin), Zichyfalva (Plandişte),
Szárcsa (Sărcia) és Torontálszécsány (Sečanj). Versec (Vârşeţ) községben
Vajdalak (Voivodinţ), Márktelke (Marcovăţ), Temesőr (Straja), Kiszsám
(Jamu Mic), Kisszered (Srediştea Mică), Meszesfalva (Mesici), Almád
(Iablanca), Temesszőllős (Sălciţa), Réthely (Râtişor), Homokdiód
(Oreşaţ) és Mélykastély (Coştei) településen a román hivatalos nyelv.
Három olyan állam van, ahol minden jelentős őshonos kisebbséget az
illető ország államalkotó nemzetiségeként is elismernek: Belgium, ahol
flamandok, vallonok és németek, Svájc, ahol németek, franciák, olaszok
és rétorománok és Bosznia és Hercegovina, ahol szerbek, horvátok és
muzulmán bosnyákok élnek.
A fentebb említett tizenegy etnikai autonómia közül jelenleg csak egyben
van konfliktus, és az is a mindennapi életben elég ritkán:
Baszkföldön. Különleges eset a Bosnyák Föderáció.
Pontosan az autonómiák azok a konstrukciók, melyek megakadályozzák,
illetve véget vetnek az ilyenfajta konfliktusoknak. Más esetekben az
autonómia megadása kezdeti szakaszában állít le egy konfliktust.
Az etnikai autonómiák minden esetben stabilizáló jogi és politikai konstrukciók.
Következtetés: az etnikai kritériumokon alapuló területi autonómia
nagyon is modern, európai és alkotmányosan lehetséges koncepció, ha
megvan a politikai akarat, és ugyanakkor az EU közösségi joganyagával is
kompatibilis. Aki ilyesmit kér Romániában, az nyíltan és félelem nélkül
megteheti, mert nem sért semmilyen törvényt és alkotmányt.
Mit szóljunk akkor a kulturális, pénzügyi vagy gazdasági autonómiáról…
Ez abszolút jogos kérése a különböző régiókban élőknek, és nincs semmi
köze az etnikai hovatartozáshoz, legfeljebb olyan mértékben, amennyire
egy bizonyos régió összes etnikuma együtt törekszik e cél elérésére.
A kulturális kölcsönhatás nagyon logikusan működik, mert nem próbálja
kikényszeríteni egy bizonyos identitás, az etnikumok egyikének,
általában a legerősebb identitásának dominanciáját a többi etnikum,
identitás felett. Ez történt Ausztria-Magyarországon – gyakorlatilag
ennek kéne történnie most Romániában is.
Elmondhatjuk, hogy egy adott országban éppen azért működnek az etnikai
autonómiák, mert érvényesülési teret nyújtanak a kisebbségi etnikai
közösségeknek, miáltal feloldják az érdekütközéseket, így aztán a
kulturális, nyelvi, regionális stb. identitás érvényesítésére és
megőrzésére vonatkozó érdekek nem válnak destabilizáló tényezővé, mint
most.
Az autonóm terület annak az államnak az egységes része marad, amelyen belül létezik, elszakadási jog nélkül.
Ez egyszer s mindenkorra legyen világos. Éppen ezen a nemzetközi szervek
által felügyelt – mondjuk úgy – autonómiaszerződésen keresztül
biztosítható a kérdéses állam területi integritása.
Nevetségesnek tartom az „igazi románoktól” folyamatosan hallott
állítást, mely szerint a román állampolgárok többsége nem akar és nem
kér semmilyen fajta autonómiát. Az ország lakóinak többsége nem akarja a
görög-katolikusok templomainak visszaadását sem, nem ért egyet a
melegek házasságával, nem ért egyet a romák integrálását célzó szociális
segélyezési politikákkal és így tovább.
A modern államok mindig olyan reformok és gondolatok révén jöttek létre, melyekkel a lakosság nagy része nem értett egyet.
Az Erdély-koncepcióra vonatkozó néhány szóval zárom írásomat, mert
valójában ezzel van a nagy gond. Meglepetten tapasztalom azt a 96 év
után még létező félelmet, hogy a regionalizálás és a bármiféle autonómia
miatt Erdély elszakadhatna Romániától. Felmerül bennem a kérdés, hogy
vajon hogyan lenne ez lehetséges, amikor Erdélyben, Bánságban és
Partiumban a románok aránya csaknem 71 százalékos…
Nekünk, románoknak könnyű, többségben vagyunk, és a saját államunkban
élünk. A többi etnikai közösség számára minden másképp néz ki, mi pedig,
akik „örökre urak” vagyunk (utalás egy nacionalista román dalra – a
szerk.), abszolút semmilyen erőfeszítést sem teszünk azért, hogy
megértsük gondjaikat. Egy cseppnyi empátia sincs bennünk a magyarok
iránt, hogy a romákról ne is beszéljek…
Vannak tragikus példáink, fájdalmas és nehezen gyógyuló emlékeink: egy
etnikai közösség megsemmisítése, a szászoké és a sváboké, akik több száz
évnyi létezés után szinte teljesen eltűntek, a zsidó közösség
eltüntetése, a görög-katolikus románok közösségének részleges
megsemmisítése.
A Bánságot és Erdélyt az iparosításon keresztül egy demokratikus
világban elképzelhetetlen asszimilációs folyamatnak vetették alá. Ez a
folyamat 1990 után megszűnt, de a helyi rendet valószínűleg
visszafordíthatatlanul felforgatták.
Akkor viszont ne csodálkozzanak, hogy a magyarokkal és a németekkel
együtt az e régiókban élő románok is diszkrimináltaknak érzik magukat,
és a jogaikat kezdik ők is követelni.
Ezek a románok lassan-lassan kezdik megérteni, hogy a jövőjük attól
függ, akivel nap mint nap együtt élnek, lett légyen az roma, szász vagy
magyar. Mert ha arra várnak, hogy ezeket a gondokat a központosított
állam politikusai oldják meg, akkor eltelik újabb 96 év, és ugyanebben a
szuperközpontosított államban fognak élni.
Tudor Duică
Forrás: Tudor Duică: Un român din Transilvania despre autonomie
Háromszék / corbiialbi.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése