A II. világháború idején, Dietrich Bonhoeffer
(1906-1945) német lelkész tiltakozott a birodalom szörnyű tettei miatt. 1943.
áprilisában bebörtönözték. Onnan írta: „Csak valami egészen lehetetlen dologtól
újulhat meg a világ. És ez a lehetetlen dolog Isten áldása.” Az amerikai
csapatok már Berlinben jártak, amikor Bonhoeffert 1945. április 9-én
felakasztották a flüssenbürgi lágerben. Utolsó levelében írta: "Ez a vég
számomra az élet kezdete…" Három hónappal letartóztatása előtt eljegyzett
egy fiatal lányt, Maria von Wedemeyert, akinek édesapja és bátyja a fronton
haltak meg. Hozzá írt leveleiben megrendítő módon tanítja, vannak olyan
pillanatok, amelyeken „csak úgy tudunk átmenni, ha erősen a jövőre
koncentrálunk”. Családok, közösségek és népek története igazolja,
hogy csak azok maradtak meg a viszontagságok idején, akik a jövőre figyeltek.
Ezekiel próféta a babiloni fogság idején rejtély és példázat által szólt Izrael
házához, amelyben nemcsak a jelent tárta fel, hanem a maradék számára
messiási távlatról beszél (Ez 17, 22-24). Ugyanis Kr. e. 597-ben Nabukadnezár
babiloni fogságba vitte Jojachin királyt (ő a cédrusfa hegye), de igyekezett
tiszteletben tartani az ország hagyományait, szokásait és ezért Júda királyi
családjából Cidkiját tette királlyá (ő a cédrus hajtása). Cidkija pedig
Egyiptom fele hajlik, elbizakodottságában megszegte az esküt, ezért megalázta
az Úr. Babilon 587-ben elpusztítja Jeruzsálemet, a túlélőket idegen földre
hurcolják, az ország fölé még ekkor sem babiloni helytartót rendel Nabukadnezár, hanem Júda
egyik főemberét, Gedalját. A fogságba hurcolt Jojachint Nabukadnezár utóda, Evil
Merodák kihozatja a börtönből, asztalához ülteti és élete végéig megbecsüli, mint királyt.
Így valóban ő volt az utolsó dávidi király és az utolsó júdeai király is. Vele
megszűnt a királyság intézménye Izraelben.
A messiási időben mégis ebből a
dinasztiából választ az Úr uralkodót, aki nem emberi szövetségre, hanem az Úrra
épít. Jézus is szívesen használta beszédében a keleti ember képeit, mert
természetes és alkalmas volt az isteni igazságok közlésére. A kép tovább
gondolásra, elmélyülésre készteti az embert, és így lehetővé teszi, hogy
bizonyos mértékig maga fedezze fel az igazságot. Jézus egyháza, Isten országa az, amely által
megújul a világ (Mk 4,26-34). A szerény kezdetből terebélyesedik majd hatalmas
fává, ahol a pogányok is otthonra lelnek.
Isten igéje, amit szívembe fogadok,
abban erő rejlik, akárcsak a magban. Isten igéjéből az öröklét dimenziói
bontakoznak ki. Az igehirdető pap vagy hívő, a gyermekét Isten igazságaira
oktató szülő elhinti a magot és ezzel megteremti a feltételét annak, hogy
valakinek a szívében ez a mag termést hozzon, élete értékessé váljék (2Kor
5,6-10). Az érdemi rész az igében rejlő erő. Ez pedig az abszolút jövőre irányul. Jézus
nem ígért követőinek könnyű életet, csak örök életet. Azt kérte, hogy
keresztünket naponta vegyük fel és kövessük. Ezt az igazságot figyelmen kívül
hagyni, tragédiához vezet.
„Én,
az Úr szóltam és meg is cselekedtem.” Ez 17,24
Darvas-Kozma
József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése