2015. 06. 30.

Szórvány éve 6. - 2015.



Az erdélyi plébániák alakulása a 18. századtól
Az 1687-es balázsfalvi paktum nyomán az erdélyi fejedelemség felesküdött a császárra és német helyőrségeket fogadott be. A pozsonyi országgyűlés pedig kimondta a Habsburgok örökös jogát Szent István koronájára, amit Lipót Erdéllyel együtt értett. Ezt a császár a Diploma Leopoldinum-ban rendezte. Az erdélyi rendek elfogadták az okiratot 1691-ben, a fogarasi országgyűlésen. A Habsburgok létrehozták az Erdélyi Udvari Kancelláriát. Bánffy Györgyöt nevezték ki kormányzónak, akit Bethlen Miklós kancellár, Apor István kincstárnok és Bethlen Gergely főgenerális segített a kancellária ügyeinek irányításában. Ez a rendszer a gubernium vagy kormányzóság, amelyben ott van II. Apafi fejedelem, de nem kormányoz. Ténylegesen sosem uralkodhatott dacára annak, hogy törvényesen megválasztott, a törökök majd a németek által is elismert fejedelem volt. Belátta helyzetét és 1701-ben lemondott a trónról, német-római birodalmi hercegi címet kapott és 10 000 forint évi kegydíjat. Ahogyan a Habsburg-berendezkedés erősödött, az elnyomott katolikusok úgy nyertek újabb pozíciókat, jogokat. A katonai vezetés pedig a szebeni generális kezébe került.
Az új hatalom a katonai állomások, őrhelyek, határ- és vámhivatalok felállításához kezdett. Ezzel együtt járt a plébániák megszervezése a Kárpátok átjáróinál, úgymint Naszód, Gyergyótölgyes, Csíkgyimes, Ojtoz (Sósmező), Törcsvár, Bodza, Felsőtömös, Szerdahely, Vöröstorony, stb. A katonák lelkivezetésben részesültek, ami a katolikus érzést erősítette bennük. 1687-től Nagyszeben a tábori lelkészek házaknál kezdenek misézni, a plébánia alapítása 1726-ban történt. Sepsiszentgyörgyön a cs. és kir. székely határőrezred lelki gondozását a 18. század elején az illyefalvi pálosok látták el, majd Schulz József kapitánya 1786-ban templomot épített szilárd anyagból katonái és az ott élő katolikusok lelki gondozására.
A politikai kényszer is hozzájárult új egyházközségek születéséhez. A madéfalvi veszedelem (1764) után többen a büntetés és a terror elől elmenekültek Moldvába vagy a Gyímes-völgybe. Gyímes-völgyében kb 350 ember telepedett meg. Kezdetben őket a bujdosó papok gondozták. Ma közel 12.000 lélek él öt plébánián. A krisztusi hit és az élet szeretete – az adott környezetben – a virágzó egyházközségek kibontakoztatója. Moldvába menekült és onnan Bukovinába letelepített székelyek egy része 1911-ben visszatért, Déván, Csernakeresztúron és Andrássy-telepen szerveződtek egyházközséggé.
Vezeklés és lelki igény ugyancsak több plébánia alapításául szolgált.  Tamásy Márton unitárius ember gyilkosság miatt elbujdosott. Az 1700-as évek elején Rómában megtért, vezeklésképpen Homorodkarácsonyfalván kápolnát épített. A székelyudvarhelyi jezsuita atyák rendszeresen felkeresték, és a falu többsége visszatért a katolikus hitre. Amikor III. Károly 1713-ban kinevezte Mártonfi Györgyöt erdélyi megyéspüspökké, akkor visszaszolgáltatta neki a püspöki javadalmak egyrészét a székesegyházzal együtt. Gyulafehérvár szomszédságában fekvő Borbánd egész lakossága 1734-ben katolikussá lesz. Tűr lakóinak többsége 1827-ben. Homorodremetét 1746-ban Ágota János pap térítette vissza. A jezsuiták 1702-ben Marosvásárhelyen telepednek le. Munkájuk gyümölcse: 1714-ben Ákosfalva, 1729-ben Nagyernye, 1768-ban Nyárádtő és környéke.
Az anyagi áldozat: telkek adományozása és a templomépítés fontos szerepet játszott a hívek igénye mellett a plébániák alapításában. Az együtt munkálkodás és a szerzetesek buzgó élete felkeltette a szunnyadó lelkek érdeklődését, így fokozatosan mindenki életeleme lett a hitélet. A ferencesek visszatérnek 1703-ban Désre, 1710-ben Vajdahunyadra. 1731-ben visszatelepednek Szászsebesre, ahol 1740-1769 között újjáépítik a kolostortemplomot. Ez időben P. Bereczky Romuald ferences szervezi újjá Kidét és környékét. Hátszegen a maradék katolikusok 1694-ben Eszterházi Pál herceg özvegyétől templom, plébánia és iskola céljaira birtokot kapnak adományba, amelyet több jótevő kiegészít. Ettől kezdve plébánia és innen látják el még a Zsíl-völgyét is.
Az erdélyi katolikus nemes családok támogatásával alakult plébániák: Görgényszentimre 1710-ben, Abosfalva 1718-ban, Zabola és Zágon 1730-ban, Mócs 1731-ben, Szászrégen 1736-ban, Kerelőszentpál 1740-ben, Szőkefalva 1747-ben, Harasztos 1767-ben, stb. Bánffyhunyadon 1848-ban létesült plébánia a Jósikáné Csáky Róza adományozta telken és házban. Bornemissza József br. üveggyáránál alakul meg Görgényüvegcsűr 1781-ben.
Buzgó katolikus családok áldozata révén bontakozik ki a hitélet: 1752-ben Székelykálon, 1757-ben Egrestőn, Szentágotán 1867-ben és más helyen, ahol templomot építettek.
Az iparosítás nyomán új munkahelyek is kínálkoznak. A 18. században a nemesfém, vas-, sóbányászat, feldolgozás hatással van az egyházi életre. A hunyadmegyei bányák katolikusait a ferencesek látják el. A jezsuiták munkája nyomán alakult meg 1736-ban a kapnikbányai plébánia. A fémfeldolgozás adott létet 1803-ban a kudzsiri plébániának. Az utak és vasutak megkönnyítették a közlekedést.
A 19. század végén a szénbányászat és az ipar vonzotta az embereket. A hunyadi esperesi kerület szénvidékén új plébániai közösségek alakultak: 1871-ben Petrozsény, 1893-ban Lupény, 1906-ban Vulkán, 1910-ben Pusztakalán, 1912-ben Lónyaitelep, 1914-ben Petrilla. A marosújvári sóbányászat 1790-ben megindult, 1819-ben templomot építenek, majd 1899-ben önálló plébánia lett. Az ipari létesítmények vonzották az embereket és így jött létre 1909-ben Marosludas, 1930-ban Aranyosgyéres plébániája. Fürdőhelyek kiépítése által keletkezett plébániák: Maroshévíz 1870-ben, Borszék 1901-ben, Tusnádfürdő 1950-ben.
A gazdasági kényszer, a megélhetés reménye vitte székely híveinket a Regátba, Bukarestbe, Galacra. Ezek jobbára beolvadtak. A gyergyói túlnépesedés kisebb kirajzásoknak adott közösségi létet: Hodosnak, Maroshévíznek, Borszéknek, Gödemesterházának. Majd 1945 után Csíkból, Gyergyóból és a Gyímesekből került ki Bátos, Vajola, Maroskeresztúr, stb. katolikus közössége. És éppen így erősítette Marosvásárhelyt és környékét a Nyárád-menti, valamint Sepsiszentgyörgyöt a felsőháromszéki „Szentföld”  lakossága.
Piskitelep plébániájának keletkezésével zárom ezt az ismertetőt. Piski 1276-ban püspöki birtok volt. A török hadak felvonulási útjába esett és elpusztult. A Zsíl-völgyi szénbányászat indulása után Ópiski mellett vasúti csomópont létesült, ahová új lakók költöztek. A katolikusok megsegítésére Lönhárt Ferenc erdélyi megyéspüspök 13 hold földet vásárol, és abból telket biztosít templom és plébánia részére. Mindkettőt maga a püspök építteti fel 1886-ra, amikortól önálló plébánia lesz. A vasutas hívek fizetésük 1%-át felajánlották az egyházközség fenntartására. Templomában nyugszik Lönhárt püspök (+1897).

A Szórvány éve nagyon sok és színes utat tár elénk. Embert nemesítő olvasni egyházmegyénk plébániáinak színes életét, amely Isten kegyelméből, az emberek odaadásából és buzgóságából alakul. Ezek olvasásakor néha könny szökik a szemünkbe, van ahol szívünk tettre hevül, van ahol az élni akarás erőfeszítéseit egyszerűen csak megcsodáljuk. Imádságaink és felajánlásaink mellett mi is tehetünk egyházmegyénk kis közösségeiért, ha nem többet, legalább a piskitelepi vasutas hívek példáján az 1%-os felajánlást.

Darvas-Kozma József 

In: Krisztus világa, 2015. július-augusztus

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése