Az erdélyi plébániák alakulása a 18.
századtól
Az 1687-es balázsfalvi
paktum nyomán az erdélyi fejedelemség felesküdött a császárra és német
helyőrségeket fogadott be. A pozsonyi országgyűlés pedig kimondta a Habsburgok
örökös jogát Szent István koronájára, amit Lipót Erdéllyel együtt értett. Ezt a
császár a Diploma Leopoldinum-ban rendezte. Az erdélyi rendek elfogadták az
okiratot 1691-ben, a fogarasi országgyűlésen. A Habsburgok létrehozták az
Erdélyi Udvari Kancelláriát. Bánffy Györgyöt nevezték ki kormányzónak, akit
Bethlen Miklós kancellár, Apor István kincstárnok és Bethlen Gergely
főgenerális segített a kancellária ügyeinek irányításában. Ez a rendszer a gubernium vagy kormányzóság, amelyben
ott van II. Apafi fejedelem, de nem kormányoz. Ténylegesen sosem uralkodhatott
dacára annak, hogy törvényesen megválasztott, a törökök majd a németek által is
elismert fejedelem volt. Belátta helyzetét és 1701-ben lemondott a trónról,
német-római birodalmi hercegi címet kapott és 10 000 forint évi kegydíjat.
Ahogyan a Habsburg-berendezkedés erősödött, az elnyomott katolikusok úgy
nyertek újabb pozíciókat, jogokat. A katonai vezetés pedig a szebeni generális
kezébe került.
Az új hatalom a katonai állomások, őrhelyek, határ- és
vámhivatalok felállításához kezdett. Ezzel együtt járt
a plébániák megszervezése a Kárpátok átjáróinál, úgymint Naszód, Gyergyótölgyes,
Csíkgyimes, Ojtoz (Sósmező), Törcsvár, Bodza, Felsőtömös, Szerdahely,
Vöröstorony, stb. A katonák lelkivezetésben részesültek, ami a katolikus érzést
erősítette bennük. 1687-től Nagyszeben a tábori lelkészek házaknál kezdenek
misézni, a plébánia alapítása 1726-ban történt. Sepsiszentgyörgyön a cs. és
kir. székely határőrezred lelki gondozását a 18. század elején az illyefalvi
pálosok látták el, majd Schulz József kapitánya 1786-ban templomot épített
szilárd anyagból katonái és az ott élő katolikusok lelki gondozására.
A politikai kényszer is
hozzájárult új egyházközségek születéséhez. A madéfalvi veszedelem (1764) után
többen a büntetés és a terror elől elmenekültek Moldvába vagy a Gyímes-völgybe.
Gyímes-völgyében kb 350 ember telepedett meg. Kezdetben őket a bujdosó papok
gondozták. Ma közel 12.000 lélek él öt plébánián. A krisztusi hit és az élet
szeretete – az adott környezetben – a virágzó egyházközségek kibontakoztatója. Moldvába
menekült és onnan Bukovinába letelepített székelyek egy része 1911-ben visszatért,
Déván, Csernakeresztúron és Andrássy-telepen szerveződtek egyházközséggé.
Vezeklés és lelki igény ugyancsak
több plébánia alapításául szolgált. Tamásy Márton unitárius ember gyilkosság miatt
elbujdosott. Az 1700-as évek elején Rómában megtért, vezeklésképpen
Homorodkarácsonyfalván kápolnát épített. A székelyudvarhelyi jezsuita atyák
rendszeresen felkeresték, és a falu többsége visszatért a katolikus hitre.
Amikor III. Károly 1713-ban kinevezte Mártonfi Györgyöt erdélyi megyéspüspökké,
akkor visszaszolgáltatta neki a püspöki javadalmak egyrészét a székesegyházzal
együtt. Gyulafehérvár szomszédságában fekvő Borbánd egész lakossága 1734-ben
katolikussá lesz. Tűr lakóinak többsége 1827-ben. Homorodremetét 1746-ban Ágota
János pap térítette vissza. A jezsuiták 1702-ben Marosvásárhelyen telepednek
le. Munkájuk gyümölcse: 1714-ben Ákosfalva, 1729-ben Nagyernye, 1768-ban
Nyárádtő és környéke.
Az anyagi áldozat: telkek
adományozása és a templomépítés fontos szerepet játszott a hívek igénye mellett
a plébániák alapításában. Az együtt munkálkodás és a szerzetesek buzgó élete felkeltette
a szunnyadó lelkek érdeklődését, így fokozatosan mindenki életeleme lett a
hitélet. A ferencesek visszatérnek 1703-ban Désre, 1710-ben Vajdahunyadra.
1731-ben visszatelepednek Szászsebesre, ahol 1740-1769 között újjáépítik a
kolostortemplomot. Ez időben P. Bereczky Romuald ferences szervezi újjá Kidét
és környékét. Hátszegen a maradék katolikusok 1694-ben Eszterházi Pál herceg
özvegyétől templom, plébánia és iskola céljaira birtokot kapnak adományba,
amelyet több jótevő kiegészít. Ettől kezdve plébánia és innen látják el még a
Zsíl-völgyét is.
Az erdélyi katolikus nemes családok támogatásával alakult plébániák: Görgényszentimre 1710-ben, Abosfalva
1718-ban, Zabola és Zágon 1730-ban, Mócs 1731-ben, Szászrégen 1736-ban,
Kerelőszentpál 1740-ben, Szőkefalva 1747-ben, Harasztos 1767-ben, stb.
Bánffyhunyadon 1848-ban létesült plébánia a Jósikáné Csáky Róza adományozta
telken és házban. Bornemissza József br. üveggyáránál alakul meg
Görgényüvegcsűr 1781-ben.
Buzgó katolikus családok
áldozata révén bontakozik ki a hitélet: 1752-ben Székelykálon, 1757-ben
Egrestőn, Szentágotán 1867-ben és más helyen, ahol templomot építettek.
Az
iparosítás nyomán új munkahelyek is kínálkoznak. A 18.
században a nemesfém, vas-, sóbányászat, feldolgozás hatással van az egyházi
életre. A hunyadmegyei bányák katolikusait a ferencesek látják el. A jezsuiták
munkája nyomán alakult meg 1736-ban a kapnikbányai plébánia. A fémfeldolgozás adott
létet 1803-ban a kudzsiri plébániának. Az utak és vasutak megkönnyítették a
közlekedést.
A 19. század végén a szénbányászat és az ipar
vonzotta az embereket. A hunyadi esperesi kerület szénvidékén új plébániai
közösségek alakultak: 1871-ben Petrozsény, 1893-ban Lupény, 1906-ban Vulkán,
1910-ben Pusztakalán, 1912-ben Lónyaitelep, 1914-ben Petrilla. A marosújvári
sóbányászat 1790-ben megindult, 1819-ben templomot építenek, majd 1899-ben
önálló plébánia lett. Az ipari létesítmények vonzották az embereket és így jött
létre 1909-ben Marosludas, 1930-ban Aranyosgyéres plébániája. Fürdőhelyek
kiépítése által keletkezett plébániák: Maroshévíz 1870-ben, Borszék 1901-ben,
Tusnádfürdő 1950-ben.
A gazdasági kényszer, a
megélhetés reménye vitte székely híveinket a Regátba, Bukarestbe, Galacra. Ezek
jobbára beolvadtak. A gyergyói túlnépesedés kisebb kirajzásoknak adott
közösségi létet: Hodosnak, Maroshévíznek, Borszéknek, Gödemesterházának. Majd
1945 után Csíkból, Gyergyóból és a Gyímesekből került ki Bátos, Vajola,
Maroskeresztúr, stb. katolikus közössége. És éppen így erősítette
Marosvásárhelyt és környékét a Nyárád-menti, valamint Sepsiszentgyörgyöt a
felsőháromszéki „Szentföld” lakossága.
Piskitelep plébániájának keletkezésével zárom
ezt az ismertetőt. Piski 1276-ban püspöki birtok volt. A török hadak felvonulási
útjába esett és elpusztult. A Zsíl-völgyi szénbányászat indulása után Ópiski
mellett vasúti csomópont létesült, ahová új lakók költöztek. A katolikusok
megsegítésére Lönhárt Ferenc erdélyi megyéspüspök 13 hold földet vásárol, és
abból telket biztosít templom és plébánia részére. Mindkettőt maga a püspök
építteti fel 1886-ra, amikortól önálló plébánia lesz. A vasutas hívek fizetésük
1%-át felajánlották az egyházközség fenntartására. Templomában nyugszik Lönhárt
püspök (+1897).
A Szórvány éve nagyon sok és színes utat tár elénk. Embert nemesítő olvasni egyházmegyénk plébániáinak színes életét, amely Isten kegyelméből, az emberek odaadásából és buzgóságából alakul. Ezek olvasásakor néha könny szökik a szemünkbe, van ahol szívünk tettre hevül, van ahol az élni akarás erőfeszítéseit egyszerűen csak megcsodáljuk. Imádságaink és felajánlásaink mellett mi is tehetünk egyházmegyénk kis közösségeiért, ha nem többet, legalább a piskitelepi vasutas hívek példáján az 1%-os felajánlást.
Darvas-Kozma József
In: Krisztus világa, 2015. július-augusztus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése