A kommunista
hatalom a megfélemlítés számos eszközével próbálta gúzsba kötni gondolatainkat, szabadságunkat. Ha közeli
ismerősünk ellen indítottak eljárást, akkor Wass Albertet idéztük: „Az igazság, bármit csináljanak is vele, tovább él, mint a csizma, amelyik
rátiport!”
Az
1848-as forradalmak után Verdi megírta Simone Boccanegra háromfelvonásos
operáját. Az esemény Genovában játszódik le 1339-ben, amikor a nyomorúságban
sínylődő nép fellázadt. A lázadók a nép fiát, Simone Boccanegrát választották
meg vezetőjüknek. Az egykori elnyomott, családi életében is meggyalázott ember,
most már mint vezető odaáll a villogó kardok közé, az egymással farkasszemet
néző nép és a nemesek közé, és síri csendben zengi, énekli a máig is megválaszolatlan,
megoldatlan kérdést: „Csillag, mely óv a tengeren,/ Vádolva minket kérd.../ Mért nincs a
földön béke?/ Mért ont az ember vért?...” – Azt kell
mondanunk, hogy az operának ez a velőtrázó kérdése felsorakozott az élet nagy
kérdései mellé: honnan, hová, miért? Miért ont az ember vért? Miért okoznak
egymásnak annyi fájdalmat? Miért hiúsítanak meg olyan sok jó kezdeményezést?
Miért kerül bilincs nemcsak a bűnös kezére, hanem megkötik a jótékonykodó,
dolgos kezet is?
Jézus Krisztus rokonává, testvérévé fogadott minket,
Isten nagy családjába kapcsolt. Nem vagyunk idegenek ebben a világban, csak
Jézus sorsában osztozók (2Kor 4,13-18 5,1). Nyilvános működése kezdetén Jézus
csodái nyomán a nép lelkesedik. Hatalmas tömeg veszi körül bizalmával és
kérdéseivel. Jézus csónakból is tanítja a sokaságot, ha másként nem boldogul a
tömeg nagysága miatt. A nép közül hívta meg az új vezetőket, apostolait, és őket küldi el Isten országa örömüzenetének meghirdetésére. Őket bízza meg
isteni erővel, hogy úrrá legyenek a démonok minden ártó hatása felett. Ez Jézus
szuverén elhatározása (Ter 3,9-15).
A hivatalos vezetők féltékenyen követik
Jézus működését. Jeruzsálemből küldött „teológiai ellenőrök” ellentétbe
kerülnek Jézussal. Azzal akarják elintézni őt, hogy a démonvilág
fejedelmével áll kapcsolatban. Ezt a hírt terjesztik róla. Jézus nem száll
vitába ellenfeleivel, csupán gondolkozásuk önellentmondására mutat rá. Minden
meghasonlott ország elpusztul. A sátán, ha meghasonlana, nem maradhatna meg.
Aki Jézus tettei mögött Isten Lelke helyett démoni erőket feltételez önmaga
igazolására, az Jézus nagyságán nem változtat, de önmaga sorsát megpecsételi:
megbocsáthatatlan bűnt, a Szentlélek elleni bűnt követ el (Mk 3,20-35). Ezek az istenes élet alapjait érintik, a javulás
lehetőségeit teszik kétségessé, a Szentlélek indításainak vetnek gátat, ezért
különösen veszélyesek: 1. Isten irgalmasságában vakmerően bizakodni. 2.
Kétségbeesni Isten kegyelme felől. 3. A megismert igazság ellen tusakodni. 4.
Isten kegyelmét másoktól irigyelni. 5. Üdvös figyelmeztetések ellenére a
bűnökben megátalkodni. 6. A bűnöket mindhalálig meg nem bánni.
“Aki teljesíti az Isten akaratát, az az én
testvérem és anyám.” Mk 3,35.
Darvas-Kozma
József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése