2015. 06. 05.

Ami az istenes élet alapjait érinti


A kommunista hatalom a megfélemlítés számos eszközével próbálta gúzsba kötni  gondolatainkat, szabadságunkat. Ha közeli ismerősünk ellen indítottak eljárást, akkor Wass Albertet idéztük: Az igazság, bármit csináljanak is vele, tovább él, mint a csizma, amelyik rátiport!” 
Az 1848-as forradalmak után Verdi megírta Simone Boccanegra háromfelvonásos operáját. Az esemény Genovában játszódik le 1339-ben, amikor a nyomorúságban sínylődő nép fellázadt. A lázadók a nép fiát, Simone Boccanegrát választották meg vezetőjüknek. Az egykori elnyomott, családi életében is meggyalázott ember, most már mint vezető odaáll a villogó kardok közé, az egymással farkasszemet néző nép és a nemesek közé, és síri csendben zengi, énekli a máig is megválaszolatlan, megoldatlan kérdést: „Csillag, mely óv a tengeren,/ Vádolva minket kérd.../ Mért nincs a földön béke?/ Mért ont az ember vért?...” – Azt kell mondanunk, hogy az operának ez a velőtrázó kérdése felsorakozott az élet nagy kérdései mellé: honnan, hová, miért? Miért ont az ember vért? Miért okoznak egymásnak annyi fájdalmat? Miért hiúsítanak meg olyan sok jó kezdeményezést? Miért kerül bilincs nemcsak a bűnös kezére, hanem megkötik a jótékonykodó, dolgos kezet is? 
Jézus Krisztus rokonává, testvérévé fogadott minket, Isten nagy családjába kapcsolt. Nem vagyunk idegenek ebben a világban, csak Jézus sorsában osztozók (2Kor 4,13-18 5,1). Nyilvános működése kezdetén Jézus csodái nyomán a nép lelkesedik. Hatalmas tömeg veszi körül bizalmával és kérdéseivel. Jézus csónakból is tanítja a sokaságot, ha másként nem boldogul a tömeg nagysága miatt. A nép közül hívta meg az új vezetőket, apostolait, és őket küldi el Isten országa örömüzenetének meghirdetésére. Őket bízza meg isteni erővel, hogy úrrá legyenek a démonok minden ártó hatása felett. Ez Jézus szuverén elhatározása (Ter 3,9-15). 
A hivatalos vezetők féltékenyen követik Jézus működését. Jeruzsálemből küldött „teológiai ellenőrök” ellentétbe kerülnek Jézussal. Azzal akarják elintézni őt, hogy a démonvilág fejedelmével áll kapcsolatban. Ezt a hírt terjesztik róla. Jézus nem száll vitába ellenfeleivel, csupán gondolkozásuk önellentmondására mutat rá. Minden meghasonlott ország elpusztul. A sátán, ha meghasonlana, nem maradhatna meg. 
Aki Jézus tettei mögött Isten Lelke helyett démoni erőket feltételez önmaga igazolására, az Jézus nagyságán nem változtat, de önmaga sorsát megpecsételi: megbocsáthatatlan bűnt, a Szentlélek elleni bűnt követ el (Mk 3,20-35). Ezek az istenes élet alapjait érintik, a javulás lehetőségeit teszik kétségessé, a Szentlélek indításainak vetnek gátat, ezért különösen veszélyesek: 1. Isten irgalmasságában vakmerően bizakodni. 2. Kétségbeesni Isten kegyelme felől. 3. A megismert igazság ellen tusakodni. 4. Isten kegyelmét másoktól irigyelni. 5. Üdvös figyelmeztetések ellenére a bűnökben megátalkodni. 6. A bűnöket mindhalálig meg nem bánni.

 “Aki teljesíti az Isten akaratát, az az én testvérem és anyám.” Mk 3,35.

Darvas-Kozma József

Ajánló: A gyilkos propaganda

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése