Zomora Dániel püspökhelyettes 3188-1936. számú leirata

Zomora Dániel püspökhelyettes 3188-1936. számú leirata a papság belső életéről és munkálkodásáról, melynek minden sora égető szükségesség

3189-1936. szám

Valamennyi Főtisztelendő Főesperesi Hivatalnak

A múltkori XVI. Relációval kapcsolatosan a következőkre óhajtom felhívni Főtisztelendőséged és papjainak figyelmét:

1. Felelősségem tudatában nyomatékosan kérem és intem a T. Testvéreket, tartsák be lelkiismeretes pontossággal az E. T.-nek és egyhm. statutumainak a papi életre és fegyelemre vonatkozó rendelkezéseit.

            Aggodalommal látom, hogy ebben a tekintetben egyeseknél még most is kívánnivaló mutatkozik. Nem tűrhető meg ez a visszaélés, hogy egyesek együtt étkeznek házvezetőnőjükkel, nem fogadható el mentségül a távoli rokonság, amely a plébános és házvezetőnője között esetleg fennáll, egyedül a legközelebbi vérrokonság (édesanya, testvér, legfeljebb még az első unokatestvér) miatt tehető bizonyos esetekben kivétel, papi összejövetelek alkalmával azonban még a legközelebbi vérrokonok se legyenek jelen az asztalnál, világi vendégek jelenlétében pedig kiváltságnak az anya és testvér lehetnek jelen.

            Egészen elítélendő és semmi esetre sem engedhető meg, hogy a plébános házvezetőnőjével együtt üljön kocsira, vagy ami – sajnos – szintén előfordul: hogy vele járjon látogatóba, vendégségbe.

            Ne tűrjék meg a házvezetőnő részéről, aki alkalmazottjuk, a legkisebb bizalmaskodást sem, de maguk is óvakodjanak ilyentől. Ne tűrjék meg, hogy a házvezetőnő a plébániai ügyekbe avatkozzék, a hjveknek rendelkezzék, vezető szerepet, vagy különös megtiszteltetést igényeljen.

            A ker. Főespereseknek nemcsak joga, de kötelessége is ellenőrizni, hogy az egyházmegyei statutumnak 32 paragrafusának előírásai betartassanak.

Kötelességük tehát megfelelőleg és hatályosan gondoskodni, hogy a kerület plébánosai csak olyan házvezetőnőt alkalmazzanak és tartsanak meg, aki a kívánalmaknak minden pontban megfelel.

2. lelkiismeretes kötelessége minden papnak, hogy vissza ne tartsa alkalmazottainak jogos bérét. Nagy károkkal jár az a visszaélés, hogy egyesek nem adnak rendes fizetést házvezetőnőjüknek, hanem számára házat, földet stb. vásárolnak, amit a saját vagyonukkal közösen kezelnek, még szégyenteljesebb, ha a pap végrendeletében, tehát mintegy Isten ítélőszéke előtt állva bevallja és nyilvánítja, hogy minden vagyona a házvezetőnő tulajdona.

3. A rendszeres prédikációk tartásában némi ellanyhulást tapasztaltam egyeseknél. Helytelen volna és az előkészület fogyatékosságát igazolná a túlságosan hosszú prédikációk tartása, éppoly helytelen – a vasárnapi homilía helyett állandóan csak rövid buzdító beszédet tartani. Szent kötelességeink közé tartozik az isteni Ige komoly és alapos hirdetése, a reánk bízott hívek tanítása és lelki vezetése.

            Ennek a fontos lelkipásztori kötelességnek teljesítése alig történhetik meg helyesen szentbeszédeink témáinak az utódok tájékoztatására is szolgáló feljegyzése nélkül. Kívánatos tehát, hogy minden plébánián legyen állandó és rendszeresen vezetett feljegyzés a megtartott szentbeszédek témáiról.

4. Fájdalmason tapasztalom, hogy igen sok helyen elhanyagolják a keresztény oktatást, a felnőttek katekézisét. Tapasztalatom, hogy az egyes helyeken nehézségekkel jár, de módot kell találnunk a nehézségek legyőzésére, mert ez az Egyház pozitív parancsa és mert nem nézhetjük tétlenül , hogy híveinket tudatlanságuk miatt elcsábítsák és elrabolják az Egyháztól.

            Ezeket óhajtottam és tartottam szükségesnek a jelen alkalommal általánosságban T. Papjaim figyelmébe ajánlani. Ezekkel kapcsolatban a f. évi XVI. Relációban az általános főesperesi jelentésen és az egyénileg szükségesnek mutatkozó megjegyzéseken kívül, különösen a következő pontokra kérek részletes jelentést a Főesperesek tapasztalatai és meggyőződése szerint:

1.   Ki van-e függesztve látható helyen és betartatik-e:

a) Az istentiszteletek rendje?

b) A stóladíjszabás?

c)  Az alapitványi misék bemutatása és elvégzésének igazolása? De az utóbbira vonatkozólag lásd. az E. T. rendelkezéseit, különösen az 1549 kán. 2. paragr., 843 kán.

2.   Segíti-e megfelelően a plébánost az iskolán kívüli népnevelésben a kántor és a tanító? Ebben a tekintetben más szerint kik ellen merült fel indokolt és bizonyított kifogás? Mit tett a plébános a hanyagság megszüntetésére?

Nem tűrhető, hogy a kántor indifferens, azaz éppen más vallású egyesületben, dalárdában tevékenykedjék, ugyanakkor pedig elhanyagolja az egyházközség megmozdulásait, sőt intézményeit.

3.   Minthogy évről – évre jelentés érkezik a hívek olvasmányairól, indokolt, hogy megnézzük papjaink olvasmányait is. Szomorú volna, ha csak híveinket buzdítanák a kath. sajtó támogatására, papjaink házában azonban indifferens, sőt ellenséges sajtótermékek járnának. Megdöbbentő az a megállapítás, ami jóindulatú és a helyzettel ismerő részről tétetett, hogy fiatalabb papjaink nem érdeklődnek a kath. Tudomány, irodalom és művészet iránt.

Jelentést kérek tehát:

a) papjaink mily napilapokat és folyóiratokat járatnak, milyeneket vesznek példányonkint?

b) az utolsó 5 évben mily könyvekkel gyarapodott a plébános, káplán könyvtára, mi a gyarapodás a plébániai könyvtárban?

4. Elszomorító tapasztalataim indítanak, hogy papjaim végrendelete felől is érdeklődjem.

a) elkészítette-e minden plébános (lelkész) a végrendeletét? (cf. can 1301 Stat-dioec.par.43)

b) a jogi előírások betartásával készült-e a végrendelet,

c) betartotta-e a hagyaték köteles részére vonatkozó egyházmegyei előírásokat?

Ebben a kérdésben külön is kérem a Főespereseket, legyenek testvéri szeretettel (2Tim 4.) papjaink segítségére, hogy a sajnálatos esetek többé ne forduljanak elő.

            Gyulafehérvár, 1936. ápr. 4-én

                                                Zomora Dániel sk.

                                                Püspökhelyettes