Az alábbiakban közreadjuk Erdő Péter bíboros elmélkedését, melyet június 24-én, a magyar zarándoklat alkalmával mondott el a lengyelországi Mária-kegyhelyen, a częstochowai kegykápolnában a pálosok hagyományos esti Apel imádsága keretében.
„Nagy dolgokat művel karja erejével: szétszórta a szívük szándékában gőgösöket, de felemelte az alázatosokat” – így olvassuk a Szűzanya hálaénekében, a Magnificatban. A Boldogságos Szűz Mária egész élete Isten erejét és szabadító hatalmát hirdeti. De a Mindenható nem szűnik meg nagy dolgokat művelni a Boldogságos Szűz Mária által azóta sem: „boldognak hirdet engem minden nemzedék”. A mi nemzedékünk is fel kell, hogy ismerje a Szent Szűz szabadító pártfogását nemcsak azokban a csodálatos eseményekben, amelyek 25 évvel ezelőtt történtek, hanem mindabban a segítségben és vigasztalásban is, amelyben azóta részünk van.
Egy nép életében a nyelv, a kultúra, de akár a közösség lélekszáma és fizikai élete is alapvető értékek, olyan értékek, amelyeket a Teremtő akaratából örökségként kaptunk. Amikor tehát azt látjuk, hogy egy nép elöregedik, fogyatkozik, méltán aggódunk, és kérjük Isten szabadító irgalmát. Megvalljuk, hogy vétkeztünk, hogy a személyes önzésünk is oka annak, hogy sokszor kilátástalannak érezzük a helyzetünket. Az engesztelhetetlen pártoskodás és gyűlölködés, a földhöz ragadt anyagiasság, amely sokszor nem gondol a többi emberekre, és nem törődik a jövővel.
Amikor saját nehézségeink megoldását keressük, felragyog előttünk az önzetlenség, a segítőkészség, a felelősségérzet, a gyermekvállalás és a család értéke. Sokszor példaként tekintünk lengyel testvéreinkre is, mint olyan népre, amely az elmúlt évtizedekben nagylelkűen vállalta a gyermekek felnevelését, bátran kiállt értékei mellett, tanúságot tett hitéről, összetartásáról, és egy szent pápát adott az Egyháznak és a világnak. De átérezzük azt is, hogy ma a lengyel nép élete sem könnyű. Úgy látjuk, hogy lengyel testvéreink sikeresebben élték meg a gazdasági és politikai átalakulás folyamatát. De észrevesszük az elvilágiasodás, a kivándorlás jelenségeit is, amelyek hasonló aggodalmakat keltenek, mint amilyenek a mi szívünkben élnek. Ezek miatt a nehézségek miatt is ma újra közel érezzük magunkat egymáshoz. Új frissességgel telik meg a régi mondás, hogy egy testvér a magyar és a lengyel.
Igen, ez a helyes kifejezés, amelyet a történelmi emlékezet őriz. Nem egyszerűen közel állunk egymáshoz, nem egyszerűen barátok vagyunk, hanem testvérek a szó szoros értelmében, majdhogynem ikertestvérek, mert ezt a két kultúrnemzetet ugyanaz a nagy egyházi és történelmi akció hozta létre. Körülbelül ezerötven évvel ezelőtt kezdődött a folyamat, amelyet úgy nevezünk, a lengyelek megtérése. De ezzel körülbelül egyidejűleg Géza fejedelem is felvette a keresztséget, és Esztergom hegyén felépült az első templom, akkor még Szent István diakónus és vértanú tiszteletére. III. Ottó császár pedig II. Szilveszter pápával karöltve fáradozott ennek a két népnek a megtérítésén. A császár nem kis büszkeséggel apostolinak is nevezi magát, hivatkozással arra a szerepre, amelyet a lengyelek és a magyarok megtérésében betöltött. Ezt a régi eseményt őrizte meg a lengyel és a magyar történelmi emlékezet. Ez volt a történelmi alapja az újra és újra feléledő szimpátiának, mert ennek a két nemzetnek és ennek a két kultúrának a szülőanyja a Katolikus Egyház volt, és nem a császári hatalom, amely hol erősebben, hol gyengébben, hol keresztényi szellemtől, hol pillanatnyi önzéstől vezetve fejtette ki hatását.
Közös az édesanyánk is, a Boldogságos Szűz Mária, akit mindkét nép úgy tisztel, mint a saját pártfogóját és védelmezőjét. Közös történelmünk legnagyobb pillanataiban pedig egyszerre, egyetlen nagy eseményben nyilvánult meg ez az anyai segítség mindkét nép iránt. Ezen a helyen, a Fekete Mária-kép előtt imádkozott Sobieski János lengyel király 1683-ban, mielőtt elindult a török ellen, hogy megmentse az ostromlott Bécs városát. Győzelmét a Boldogságos Szűzanya közbenjárásának tulajdonította, és ez a nagy siker tette lehetővé, hogy még abban az évben felszabadították Esztergomot, három év múlva pedig Budát és az egész országot. Visszatért Magyarországra a kereszténység, és fokozatosan újjászületett a magyar kultúra is. A kortársak méltán tulajdonították mindezt a Magyarok Nagyasszonyának, aki pártfogója a lengyel népnek is, ő a Keresztények Segítsége. Ma is kérjük támogatását a békés építéshez. Kérjük pártfogását, hogy népeink erősítsék az élet kultúráját, sugározzák Krisztus szeretetét, és a bizalmat a jövőben, amely nem pusztán emberi fáradozás eredménye, hanem az Isteni Gondviselés ajándéka.
Boldogságos Szűz Mária, Częstochowai Fekete Madonna, magyarok és lengyelek Édesanyja és Pártfogója, könyörögj érettünk. Amen.
Apel imádság
A częstochowai pálos szerzetesek a kommunista diktatúra legkeményebb éveiben elindítottak egy esti imádságot, amelyet Apelnek (szólításnak, sorakozónak) neveztek. Az imádság egészen konkrétan Wyszyński bíborosért szólt, de az egész népért is. Az ima a hitet és az összetartozást kifejező énekekből, egy szentírási részből és annak magyarázatából, egy tized rózsafüzérből és egy záró áldásból áll.
Forrás: Máriapócsi kegyhely honlapja
Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése