Forrás: magyarhirlap.hu
Meneküljön,
ki merre tud – üzeni Victor Ponta törökországi betegágyáról. A
kormányfő másképp fogalmaz, de szavainak már rég nincs hitele,
magatartását azonban nem lehet félreérteni. És nem is értették félre:
miután az ország vezetését a koalíció kisebbik alakulatára, egy meg nem
választott párt elnökére bízta, saját hívei hirtelen támadt
tisztánlátással egyre kétségbeesettebben hívják haza rendet teremteni
vagy legalább saját szemetét elseperni.
Nem kétséges, Ponta országlásának végnapjait éljük, már a kormányzást
sem bánják a szociáldemokraták, csak annak a módját keresik, hogy ép
bőrrel és zsebbel hátráljanak ki a három éve politikai játszmákkal
megszerzett hatalomból. Lám, az akkor átcsábított, megvásároltnak hitt
szövetségesek most őket hagyják cserben, az összeomlás
elkerülhetetlennek tűnik, de a szakadék szélén egyensúlyozva még lehet
harcolni, reménykedni abban, hogy valami történik, és megússzák a
számonkérést.
Lehet még mutogatni a rendszer hibáira, a titkosszolgálatokra vagy a
csillagok járására, ám előbb-utóbb szembe kell nézni azzal a fájdalmas
ténnyel is, hogy mindezt magának is köszönheti a legerősebb romániai
párt, amely az 1989-es rendszerváltás utáni huszonötből tizennégy évig
volt hatalmon. Ebből
az első hat esztendő kulcsfontosságú, hiszen akkor
kellett volna lefektetni a jogállam és a valós demokrácia alapjait, a
posztkommunistáknak azonban jobban megfelelt a zűrzavaros idők
elnyújtása: a végeérhetetlen átmenet (amelyet Ion Iliescu volt államfő
eredeti demokráciának nevezett)
joghézagait kihasználva, olykor saját
játékszabályaikat is kiforgatva építgették vagyonukat és hálójukat, még
ha időnként ki is ejtették kezükből a kormánybotot.
Késő már azon siránkozni, hogy a törvények kuszák, és értelmezésük
bírónként különbözhet, hogy az igazságszolgáltatás nem független, és a
titkosszolgálatok átvették az irányítást: huszonöt éve kellett volna
erre gondolni, az első, 1990. januári bányászjárás idején. Akkor – és
később, még 1999-ben is – őket védték és szolgálták ezek a máig
büntetlen gyilkosok, ahogy
a törvények és rendeletek tekintélyes része
sem az ország, hanem csak egyesek javára született. Lett volna módja és
eszköze az SZDP-nek arra, hogy jó irányba fordítsa a szekeret, s bár úgy
félnivalójuk is kevesebb lehetne, vezetői most sem a párt
megtisztításával és a korszerű baloldal felépítésével foglalkoznak, noha
(az ellenzék gyengesége miatt) még mindig lenne esélyük arra, hogy
helyükön maradjanak. Leválthatnák és kizárhatnák Victor Pontát, akit nem
teljesítménye, hanem rokoni kapcsolatai juttattak az első helyre, de
még mindig tőle remélik a megváltást...
Mi pedig abban reménykedhetünk, hogy ezek a zavaros vizek is
letisztulnak egyszer, és a következő kormányok tanulnak elődjeik
hibáiból.
Demeter J. Ildikó
Háromszék
erdély ma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése