Madách Imre nagy
műve, Az ember tragédiája a bibliai teremtéstörténetre épül. Cselekményét
hol vonzó, hol taszító jelenségek színesítik. A vétkes Ádámnak tizenegy színből álló álmát, amit
Lucifer bocsát rá azért, hogy az emberiség történetének csak sötét képeit
vetítve elé, kilátástalannak láttassa a jövőt. A tizenötödik színben megjelenik Éva, és
közli, hogy gyermeket vár. Ádám belátja, hogy mindenképpen folytatnia kell a
harcot, de tele van kétségekkel.
Az angyalok kórus biztatóan hangzik: „Szabadon bűn és erény közt /
Választani, mily nagy eszme! / S tudni mégis, hogy felettünk / Pajzsul áll
Isten kegyelme.”
Hogy mi lesz az
emberiség sorsa? - A végszót az Úr mondja ki: „Mondottam ember: küzdj és bízva
bízzál!”
Az 1848/49-es szabadságharc leverése után írt színművel Madách a
nemzet bizalmát éleszti. A megváltást örömhírét nem dolgozza fel, mert azt az Egyház hirdeti.
Az öröm hangsúlyosan van jelen advent 3.
vasárnapján: az emberiség látja, hogy
igazolódnak a próféták jövendölései, és tudja, hogy van Üdvözítője. A mai
olvasmányok vigasztalást és az öröm üzenetét tartalmazzák.
Szofoniás próféta a
babiloni fogság idején a megbocsátást és a vigasztalást hirdeti. Isten örül
majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével (Szof 3,14-18a). A nép Babilon
vizei mellett csak sírt és bánkódott. Mélységes bizalommal, őszintén
bevallotta elrontott, bűnös életét.
Mivel Isten iránti szeretetből tették, a bűnbánattal bekapcsolódtak
az Isten által kezdettől felkínált párbeszédbe. És akkor Isten erőt adott nekik a
folytatáshoz, ami nem volt más, mint a bűnös önmaguktól való elszakadás. Isten
útján, az igazi jótettek által megjelent életükben az öröm.
Ekkor képesek
lettek meghallani a fényes jövő dicshimnuszát, amely az eszményi jövő ragyogó
képe, de amely kárpótlást nyújt majd minden könnyért, küzdelemért és
gyötrelemért: „Dalolj, Sion leánya, zengj éneket, Izrael! Örülj és ujjongj
egész szívedből Jeruzsálem leánya, mert veled van az Úr, a te Istened, az erős
Szabadító!”
A próféta kijelenti, hogy haza fognak térni, mindent felépítenek, meg lesz
az otthonuk és öröm tölti be szívüket. A megbocsátás és az öröm valóság lesz a
Messiás kegyelmi adományaival. Erről már az ószövetség utolsó prófétája,
Keresztelő János beszél. Bűnbánattal és a tevékeny szeretetet gyakorolásával kell
készülni a Messiás fogadására (Lk
3,10-18).
Keresztelő János nem kívánt feltűnő tetteket hallgatóitól, csupán a
szűkölködők iránti nagylelkűséget, a kötelességteljesítésben becsületességet,
a hatalom gyakorlásában igazságosságot.
Ma a nagylelkűségben mutatkozik
meg a Jézusra várás (Fil 4,4-7). Ha Isten-szeretettel egyesül testvéri szeretetünk, ha örömmel együtt gyakoroljuk a jóságot, ez tesz minket boldoggá, Jézus barátaivá.
„Emberszerető
jóságotokat ismerje meg mindenki!” Fil 4,4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése