2015. 12. 04.

Feleszmélni egy rorátén



Az advent igazi ízét, hangulatát a hajnali mise, latinosan a roráté adja. Nem esik nehezünkre a korai felkelés, az olykor hóval és hideggel járó áldozat, mert boldog, meghitt állapotra, a kegyelem és igazságosság állapotába vágyakozunk. Megkötöttségeinktől akarunk szabadulni, szakadékainkat szeretnénk átívelni, ami köztünk és Isten között tátong. A magunk erejéből viszont erre képtelenek vagyunk. Csak Isten segíthet nekünk. „Aki a hűséget összetörte, az nem hozhatja helyre, csak úgy, ha a hűséget újból felkínálják neki.” (H. Pfeifer).
Isten segítségünkre jön, Üdvözítőt ígér, hogy gyomlálhassuk a bennünk élősködő bűnt, és ehhez megadja kegyelmét. Az Úr ígéretei nem korlátozódtak csak egy népre, hanem kiterjedtek az egész emberiségre. Ezt hirdeti Izajás próféta: „Számos nép tart felé és így szól: Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson meg minket útjaira” (Iz 2,3). Tőle jön az igazságosság és a béke. Kinyilatkoztatásának fényében mind meglátják, hogy a kardokból ekevasat kell készíteni. Jézus, a béke fejedelme előre látja: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról és letelepednek a mennyek országában (vö. Mt 8,11). És a kegyelem ott működik, ahol az ember Isten elé járul.
A hajnali misén Isten elé járulunk, kitárjuk szívünket, és az én-központúságból a Krisztus-központúságba lépünk. Őbenne testvéri közösséget alkotunk egymással és környezetünkkel, mert a közösség Krisztus titokzatos teste. A Krisztusban élő közösség élete mindig is vonzó a kívülállók számára. Te is, kedves Olvasó, amikor megtértél, befogadott téged egy közösség. Különben nem léteznél, mert a megtért ember, ha nem talál közösségre, elvész. Az igazi közösség éltetője Jézus Krisztus.
Környezetünk átalakítása végett szükségünk van a közösségre, melyben céljaink megvalósulnak, és amely véd bennünket a külvilág ártó befolyásától. Szükségünk van a családra és a csoportra. A család éltet, a csoport segít, feltölt és pótolja erőnket, amit elveszítettünk vagy meggyengítettünk a mindennapi életben. Közösségünkben senki sem tökéletes, de ha egymást segítjük, biztosan vándorolhatunk az örök otthon felé.
Egy kis történet szerint, amikor 1670-es évek végén az oszmán haderő élére a nagyravágyó Kara Musztafa került, célul tűzte ki Pozsony, Bécs, Prága meghódítását, majd Németországon keresztül leszámolni XIV. Lajos francia királlyal, onnan Rómába menni, hogy lovát megetesse Szent Péter sírján. A török szultán Bécs kikémlelésével Ali pasát bízta meg, aki több nyelvet beszélt, és Bécsben mint görög kereskedő jött-ment és szemlézte annak gyenge pontjait. Amikor 1682 végén visszaindult Konstantinápolyba, útközben fogadókban szállt meg. Advent egyik reggelén kíváncsiságból egy Balaton környéki templomba tért be. A hajnali mise énekei életre keltették benne a hajdani magyar gyermek élményeit. Visszagondolt szüleire, testvéreire, arra, amikor ellopták őt a törökök és janicsárrá nevelték. Ekkor különös fordulat, csoda történt életében: felismerte magyar és keresztény voltát. Még akkor elhatározta, mindent megtesz azért, hogy Bécs ne kerüljön Kara Musztafa kezére. 1683 nyarán a 160.000 fős török sereg elindult a moldvai, a havaselvi vajda és Thököly csapatai kíséretével, hogy megdöntse a Habsburg-birodalmat. A török sereg július 12-én elérte Bécset és ostromolni kezdte. Ali pasa tájékoztatójában Bécs gyenge pontjait erőseknek tüntette fel, a gyengéket pedig erősnek. Aztán a harc idején rendeleteivel zavart keltett a török táborban. Így sikerült a császár, a lengyel király és a birodalmi rendek, valamint a királyi Magyarország egyesült seregeinek szeptember 12-én Bécset fölszabadítani. A törökök menekültek, több mint 20.000 katonájuk maradt a harctéren. Ali pasa átöltözött és a Szent István dómba tért be, ahol Te Deum-ot énekeltek a hívek. 
Vajon nekünk vannak-e hasonló élményeink?  A ránk bízott gyermekeket úgy neveljük-e, hogy a lázongás idején legalább egy hajnali mise ihletésén feleszméljenek? 
Advent van, ébredjünk fel! Krisztus számít ránk! 
Mindnyájuknak áldott karácsonyi ünnepet és boldog újévet kívánok munkatársaim nevében is,
a főszerkesztő

Krisztus világa, 2015. decemberi vezércikke

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése