Új fény támadt...

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe február hónap meghatározója. Több a fény és a világosság, a hangulatunk és kedélyünk is derűsebb. Akár Simeoné, akit a Lélek arra indított, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon karjába vette őt, és így magasztalta Istent: Új fény támadt, pogányoknak üdvösség, kiválasztott nemzetednek dicsőség. (Lk 2,32)

Lapunk első borítóján egy hagyományos izzó látható. Igaz, ez is már a múlté, akár a gyertya, a pillancs vagy a lámpa. Egykor milyen nagy becsben álltak, főhelyre tették, hogy világítsanak azoknak, akik a házban vannak!

            A hagyományos izzó nemcsak fényével múlta felül az előző világító eszközöket, hanem megszabadított a füsttől, a szagoktól, sok ettől-attól. Az élettartama 1000 óra volt. Valóban, luxus lett a világunk.

Aztán megjelentek a halogén izzók. Ezek alacsonyabb fogyasztás mellett nyújtják a hagyományos izzók által nyújtott fényerőt, emellett az élettartamuk duplája a hagyományos izzókhoz képest.

            A kompakt (energiatakarékos) izzók már akár 10x hosszabb élettartammal rendelkeznek, és a fényhasznosításuk, színvisszaadásuk is kiváló. A hőtermelés a hagyományos, illetve a halogén izzókhoz képest alacsonynak mondható.

            A fényforrások legintenzívebben terjedő típusai a LED izzók, köszönhetően rendkívül alacsony fogyasztásuknak és nagyfokú fényhasznosításuknak. Az alacsony hőtermelés és nagyon hosszú élettartam jellemző rájuk, mely akár 40.000 óra is lehet.

Itt csak az izzótípusok összehasonlításáról szóltam, hogy lássuk mi a különbség a halogén, a kompakt (energiatakarékos) és a LED izzók között.

            Ha az emberek között lehetne ilyen összehasonlítást tenni – ezt mi nem tehetjük, csak Isten, aki a szívek és a vesék vizsgálója –, akkor csak a látszat szerint tehetnők, az igaz, a jó, a szép és a szent négy alapérték szerint. Viszont mindnyájunknak szent kötelessége, hogy ezeket az értékeket komolyan vegyük és életünket ezek szerint alakítsuk.

Februárban a végzős diákok szalagtűző ünnepséget, maturandust tartanak. Ilyenkor az ifjakat ünnepeljük, feltűzzük mellükre a szalagot, amely az elmúlt évek lezárásának és egy új kezdetnek a szimbóluma, mérföldkő, amely azt jelzi, hogy itt és most véget ért a kamaszkor, és valami teljesen más kezdődött el, olyasmi, amire titokban mindig is vágytak: a felnőttkor.

A szalag mutatja, hogy most fognak nekifutni az utolsó nagy akadálynak, és miután átugrották azokat, ….. nos, újabb küzdelmek  várnak rájuk. Mit adhatunk nekik útravalóul, amikor kiröppenek a fészek biztonságából, amelyet néha kalitkának éreztek? A középkori keresztény mondást kissé átalakítva Mahatma Gandi, a múlt század indiai bölcse, így mondotta: „Élj minden napot úgy, mintha az utolsó lenne, de tanulj úgy, mintha örökké élnél.”

            A tanulás örök feladat, mint a jó papnak. Ha ennek fontosságát megértik, már nem dolgoztak a pedagógusok hiába. És az Alma Materben töltött évek elkísérik életük minden pillanatában, és felfűzött gyöngyként maradnak emlékezetükben, mint a szalag is.

E gondolatok jegyében köszöntöm a Kedves Olvasót, és kérem Isten gazdag áldását a tanév előtt állók részére, érettségi és felvételi vizsgáikra és egyáltalán egész további életükre,

a főszerkesztő 

Krisztus világa, 2017. februári szám