Csak gondolatébresztőként: mi lenne, ha, teszem föl, a mohácsi
busójárás (épp tegnap kezdődött az idei) bizonyos elemeit egyszerűen
átemelnénk a jelenbe? (Hol van az megírva, hogy a több száz éves
hagyományok egy idő után elveszítik a gyakorlati hasznukat? Sehol.)
Hogyan is szól a legenda? A mohácsi sokácok a középkorban a török
megszállás elől a Duna túlsó partján fekvő Mohács-szigetre menekültek,
ott mindenféle szőrös, ijesztő maskarákat készítettek, majd az álruhákat
magukra öltve visszaeveztek a folyón, és rajtaütöttek a törökökön –
mire a muzulmánok halálra rémülve világgá szaladtak a városból.
Néprajzkutatók azóta is állítják, a busójárás elképesztő sikerének
titka erre a „hadászati bravúrra” vezethető vissza. Nagy stratéga a
busó.
Nem lehetne aktualizálni ezt a busótrükköt? Hiszen ha elfogadjuk az
eredettörténetet – és miért ne fogadnánk el? –, hogy ősbusóink anno
hervadhatatlan érdemeket szereztek az iszlám térhódítás megállításában,
akár utánozhatná is őket a mai busóállomány.
Lefordítva: mi lenne, ha az
iszlám migránsoktól hemzsegő, közeli határvidék őrzésébe mostantól
mohácsi busók is bekapcsolódnának?
Ezen persze elsőre el lehet nevetgélni, ám aki valamelyest
tanulmányozta a harmadik világ szellemiségét, nem biztos, hogy kizárja a
sikert. Gondoljuk csak el, ahogy a kerítésnél csípőfogóval babráló
mohamedán anyaszomorítóval szemközt egyszer csak megjelenik egy
szakasznyi szőrös, agancsos, vasvillás busóharcos elképesztő kereplés és
huhogás közepette…!
Szerintem a görög partoknál hagyott gumicsónakokig
szaladna a kerítésszaggató horda batyustul, embercsempészestül.
Ha rajtam múlna, már verbuválnám is a mohácsi főtéren az első
busószázadokat. Addig meg szőrösre sminkelném, huhogni tanítanám a
határon szolgáló rendőri erőket.
Miénk e föld!
magyaridok.hu - Pilhál György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése