Izaiás próféta Istennek népe iránt
érzett szeretetét az emberi szerelemhez hasonlítja. Új szövetségről is beszél: „Mert amint a vőlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog
frigyre lépni veled, aki téged felépít, és amint a vőlegény örül a
menyasszonynak, úgy leli örömét benned Istened.” (Iz 62,1-5) A menyegző és a menyegzői lakoma hasonlata a messiási idők
dicsőségének látható képét jelentik. Keresztelő János önmagát a vőlegény
barátjának mondta, Jézus pedig vőlegénynek nevezte önmagát. Első csodáját is
egy menyegzőn műveli. (Jn 2,1-11)
Jézus a kafarnaumi halász tanítványokkal: Nátánáellel,
Simon Péterrel, Andrással, Fülöppel, Jakabbal és Jánossal akkor ért Kánába,
amikor a tanítványok másik csoportjának, ifjabb Jakabnak és Simonnak öccse,
Judás Tádé menyegzője már javában folyt. Judás Tádé Alfeusnak vagy másik nevén
Kleofásnak, Szent József testvérének és egy bizonyos Máriának, Szűz Mária egyik
unokahúgának volt a fia. Jézus nagyon szerette ezt a rokonságot, és ebből a
családból három férfit hívott tanítványai sorába.
A legkisebb fiút, Judás Tádét
édesanyja nagyon szerette, és Szívecském, Gyönyörűségem néven szólítgatta. Ez a
megnyerő, szeretetreméltó egyéniség 17 éves lehetett, amikor eljegyezte
menyasszonyát. A jegyesség ideje egy évig tartott és ezalatt történt, hogy
Jézus meghívta Judás Tádét is apostolai közé.
A menyegző zavartalan
lefolyásáról a vőlegény egyik barátja, a násznagy gondoskodott. A zsidóknál az
volt a nép szokása, hogy ha hajadon lány volt a menyasszony, akkor a menyegző
egy teljes hétig tartott. A vendégek naponta jöttek és mentek, a násznép
cserélődött. Akkor előfordulhatott, hogy közben elfogyott a bor, mint ez
Kánában is megtörtént.
János a szemtanú írja: Amikor fogytán volt a bor, Jézus
anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” Mária természetfeletti hite késztette Jézust cselekvésre. És Jézus
kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne. Jézus a vizet borrá
változtatta, borunkat pedig szent vérévé teszi, hogy lelkünkben is csodás átváltoztató
működését kifejthesse. Jézus egyházát különféle Lelki adományokkal halmozta el, hogy mindenki érdemszerzően tudja szolgálni a közösséget
és az üdvösséget. (1Kor 12,4-11) A Szűzanya példát mutatott, ő Jézushoz folyamodott, mi is szükségeinkben járuljunk
Jézushoz.
Az V. kereszteshadjáratra 1217
és 1219 között került sor, melyet II. Endre magyar király vezetett. A
király seregében ott voltak a könnyűlovas székelyek is. Endre
Betszaidánál megverte a szultán seregét, a táborhegyi erődöt már nem tudta
elfoglalni. Kisebb csatározásokat hajtott végre a Genezáreti-tó körül és
ereklyegyűjtésbe kezdett. A kánai menyegző helyén egy kőkorsót szerzett. A székelyek e
zarándoklásuk emlékére a jeruzsálemi ötöskeresztet viselték, amit Udvarhely
címerébe foglaltak.
„Hirdessétek minden népnek, mondjátok el az Úr csodás tetteit.” Zsolt 95.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése