A bencés hagyományok szerint élő ember életét négy ősi erény mozgatja, ennek szenteli az életét.
Az első ilyen erény az engedelmesség. Manapság sokan tartják úgy, főleg a fiatalok, hogy az engedelmesség azt jelenti, hogy belepréselnek valamibe, ami nem én vagyok. Holott az igazából egyfajta együttműködési készséget jelent.
A második erény az alázat, amelyhez sokszor olyan negatív tartalmak, mint a megaláztatás vagy alázatoskodás társulnak. Pedig Szent Benedek szerint az alázatos ember az, aki ismeri és elfogadta önmagát, kiengesztelődött.
A harmadik erény a jó buzgóság, amelyet ma kreatív tettrekészségnek lehetne mondani. Vagyis hogy teljesen beleadom magamat abba, amit csinálok, és törekszem, hogy még jobban, hitelesebben végezzem feladataimat.
Negyedik erény a hallgatás, a csend jelentősége. Időközönként meg kell állni, és kettőt hátralépve megszemlélni, hogy vajon tényleg jó irányban halad-e az életünk. Ez a fajta önreflexió a másik emberre való odafigyeléssel ajándékoz meg bennünket. Ezek az erények, értékek találhatók a bencés közösség mélyén, és akkor mennek rendben a dolgok, ha ennek megfelelő az is, ami kívülről látszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése