Az olvasmányban az Istennel való örömteli ünneplésről hallottunk. Az evangélium a Jézusban beteljesedett isteni ígéretekről szól. Szent Lukács vérbeli történetíró, aki mindennek utána járt, hogy az evangélium megbízhatósága és szava utat találjon a kor művelt emberéhez is.
Jézus
Krisztus személye az üdvösség, ő az örömhír (Lk 1,1-4; 4,14-21). Jézus
keresztelkedése és első csodái után elment Názáretbe is. Szombaton bement a
zsinagógába és olvasásra jelentkezett. A názáretiek
értesültek a Jézussal kapcsolatos eseményekről és most mindenki Jézusra figyel. Az Úr az igeasztalnál állt és a kezébe adott Izajás
tekercsből felolvasta a „szegények evangéliumának” nevezett részt: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem, és
elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek...” (Iz 61,1k). Ezután leült és nem földi javakról és dicsőségről beszélt, hanem
bejelentette az ígéretek beteljesülését, amit
Lukács egyetlen
mondatban foglalt össze: „Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok.” Jézus
elhagyta azt a részt, hogy „hirdessem az
Úr bosszújának napját” – mivel a bűnért való engesztelést majd a kereszten
viszi végbe.
A
világtörténelemben egészen egyedülálló Jézus öntudata. Azt állítja, hogy minden
őrá irányult, őróla szólt, ami addig az ószövetségben volt. Ő az, aki beteljesít minden emberi
várakozást, és minden isteni ígéretet.
Jézus Isten ajándéka.
Hallgatóinak az a
kiváltság jutott osztályrészül, hogy közvetlen tanúi lehetnek ennek a
beteljesedésnek. Őbenne elérkezett az Isten országa, ami megnyilvánul a bűnök bocsánatában,
a hit világosságában és Isten irgalma kiáradásában.
Ezért
fel kell emelni nekünk is a tekintetünket és az evangéliumos könyvet, mert az egyedül üdvözítő
tanítást halljuk: van szabadulás, van bűnbocsánat, van megváltás.
Az örömhírt hallják meg azok is, akik a modern pogányság minden vallást egybe mosni
igyekvők táborában, vagy a nyárspolgári kényelmességhez gyártott ideológiában
élnek, hogy tudjanak kiemelkedni a megalkuvó, magzatgyilkos és haldoklókat
kegyesen másvilágra segítő, képmutató, bűnös művilágából.
Krisztusban
van az üdvösség. Már csak rajtunk múlik, hogy hogyan hallgatjuk Jézust: úgy-e, mint
a názáreti zsinagógában ülők, akik egy ideig helyeseltek és csodálkoztak,
később azonban megbotránkoztak rajta; vagy úgy hallgatjuk, mint a babiloni
fogságból hazatért, megtisztult nép tagjai, akik a földre borulva imádták az
Urat.
Az
egyik lelkiíró kérdezi: „Készek vagyunk-e
elszakadni előítéleteinktől, tudjuk-e függetleníteni magunkat attól a
közízléstől és ki tudjuk-e szakítani magunkat abból az alattomos hálóból, mely
korunk jelszavaiból és reklámjaiból szövődik körénk, mely azt sugallja, nincs
más út, sodródj az árral, hódolj a divat isteneinek. Akarjuk-e az evilági
boldogulás receptjei helyett az igazi örömhírt meghallani és szívünkbe fogadni,
mely minden elképzelésünket felülmúlva azt ígéri, hogy testestül-lelkestül
személyes, örök jövőnk van? Nem kellene elsírnunk magunkat ennek hallatán?
Nézzünk csak körül. Nem vagyunk egyedül.” (P. Barsi Balázs)
- befejező rész következik -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése