– Nem is működhet, mert Isten Jézus születésével vette uralma alá a világot. És Jézus Krisztus uralmát az utóbbi évtizedekben a kormányok elutasítják. Nem élnek az Ő törvényei szerint. Ezért Isten magukra hagyja őket. Ez magyarázatot ad arra, hogy mi történik körülöttünk napjainkban.
– Úgy tűnik, hogy az ön által leírt konfliktus Isten uralmának és az ember uralmának az ütközését jelenti.
– Rövidlátás, sőt vakság uralkodik ebben a kérdésben. Isten nem elégszik meg azzal, hogy valamely nemzet egyénei imádják Őt. Biztos vagyok benne, hogy nyugaton az emberek nagy többsége hisz Istenben, és szívében imádja Őt. De ez nem elég! Krisztusnak van egy társadalmi királysága és egy politikai királysága. Az Ő törvényeinek kell irányítaniuk a parlamenteket és a társadalmi fejlődést. De ezeket a törvényeket a kormányok többé nem tartják be. A pogányság a kormányaink révén terjed és mások bennünket utánoznak. Az emberi szervezetek nem tisztelik Krisztus uralmát, ezért Ő hagyja, hogy ezek önmagukat pusztítsák el.
– Mit mondtak a pápák a társadalmi rendszer és Isten uralma közötti kapcsolatról?
– Különösen a XX. század elejétől kezdődően a pápák Krisztusnak a nemzetek közössége fölötti uralmát hangsúlyozták. Tanításaik akkor kerültek előtérbe, amikor a nemzetek kezdtek összefogni egymással. És csak az 1900-as években találkoztak a nemzetek valódi szövetségével. A népek részben a háborúra reagáltak egymáshoz való közeledéssel. A Népszövetség az első világháború és emberek millióinak meggyilkolása után jött létre. Az ENSZ a második világháborút és mintegy hetven millió ember elpusztítását követően alakult meg. Napjainkban a nemzeteknek egy új közössége gyűlik az ENSZ Biztonsági Tanácsa és a nemzetek növekvő kereskedelmi és politikai egysége köré. A pápák a nemzetek közösségéről egy teljesen kidolgozott tanítással szólnak. Az alapvető eszme szerint a nemzeteknek, és mindenekelőtt a nemzetek közösségének el kell ismernie Krisztust. Másként a nemzetközi rendszer működésképtelen. Az emberek egyik tűzvészből a másik tűzvészbe tántorognak, míg végül rájönnek, hogy egymaguk nem elegendők. Akkor talán Istenhez fordulnak. A Szűzanya megígérte, hogy egy adott pillanatban meg fog jelenni, és megmenti az emberiséget az önpusztítástól, és az lesz a fordulópont kezdete. E végjátéknak a korában élünk.
– Miért hagyta el Istent az emberiség egyrésze a XX. században, és miért hangsúlyozza, hogy problémáit maga is meg tudja oldani?
– Ez több száz évvel ezelőtt kezdődött. A XVI. század óta pedig egy embercsoport gúnyosan kijelentette: „A vallás badarság. Az ember mindent megtehet! Mi itt tökéletes paradicsomot építhetünk, ha megszabadulunk a vallástól, amely meggátolja az embert abban, hogy megvalósítsa a sorsát.” Ezek a gondolatok hitté növekedtek azon milliók számára, akik úgy élnek, mintha Isten nem lenne. – Nem elég, ha azt mondod, „hiszek Istenben”, de nem teszel semmit ennek jegyében. Ha hiszel Krisztusban, akkor mindennapi életedet befolyásolja, sőt közösséged, városod, országod és kormányod életét is. Másként csak ámítás a kijelentésed. Tudjuk, hogy a világ teremtése óta Krisztussal harcban áll egy másik entitás, akit Lucifernek vagy sátánnak nevezünk. Korunk, Krisztus és a sátán közötti kétezer esztendős harc válságos korszaka, amelyben nyilvános vagy törvényesen engedélyezett bűnök hatalmas növekedése történt. Óriási mértékben nőtt az abortuszok száma. Nagyon elterjedt a pornográfia és az életellenes beállítottság. Mindezeket a sátán fokozódó tevékenységének kell tulajdonítani. A sátán emberi nem fölötti győzelmének utolsó napjait éljük, mielőtt a Szűzanya eljön, és a mi Urunk, Jézus Krisztus a szavával elpusztítja őt. És a Szűzanya már félúton megállítja Lucifert. Azt hiszem, Lucifer és Isten Anyja közötti nagy harc fokozódásának a szemtanúi vagyunk.
– folytatjuk –
Előző rész:
Malachi - Az Örök háború
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése