2024. 10. 26.

Szent István király élete 11.

A Szent Jobb története 2. - A Szent jobb-i monostor sokáig az egyik legfontosabb zarándokhely volt. Pereskedő felek messzi földről jöttek ide, és mint Székesfehérvárott Szent István, vagy Váradon Szent László fejére, úgy itt Szent István Jobbjára ünnepélyes esküt tettek, a konvent pedig mint jogi személy az előtte lefolyt cselekményről hiteles levelet adott. Agostino Gazotto zágrábi püspök az 1308-ban tartott egyházmegyei zsinaton az egyházmegyéje patrónusáról, Szent István királyról mondott beszédében kiemelte, hogy „míg egész teste porrá lett, épségben maradt Jobbja a róla nevezett fényes templomban egész Magyarország tiszteletének örvend.”
Kálti Márk 1358 körül ezt írta a Képes Krónikában: Szent István „színezüst dénárokkal teli aranyozott erszényt viselt a derekán, és amikor szegényeket látott, azonnal odament hozzájuk és saját kezűleg gondoskodott róluk. Ezért van az a könyörületes jobb kéz a maga testi valóságában Hungária szeme előtt egészen a mai napig". A Szent Jobb Zsigmond király (1387-1437) uralma alatt, még 1433 előtt Székesfehérvárra került. A hírneves ferences szónok, Laskai Osvát a XV. század végén így emlékezett meg beszédében Szent István jobbjáról: „Fejér városban elhelyezett Jobbot, amely egykor az irgalmasság cselekedeteivel teljes volt, az egész nép jámbor buzgósággal tiszteli."
Székesfehérvárt a törökök először 1541-ben dúlták fel. Ekkor több ereklye kerülhetett birtokukba a Szent Jobbal együtt, amit aztán kereskedők továbbítottak a dalmát tengerpart egyik kikötővárosába, Raguzába (Dubrovnik). A Szent Jobb 1590-től kezdve a dominikánus szerzetesek templomában volt. Van olyan feltevés, ami szerint ferencesek vitték volna a messzi tengerpartra az ereklyét. A Szent Jobb történetében ez a fél évszázad homályos ugyan, de a XV. század folyamán szintén Fehérváron őrzött koponyaereklye ugyancsak Raguzában bukkant fel, és ez az együttes megjelenés áttételesen világot vet arra, hogy Raguza városában 1590-től Szent István hiteles Jobbját tisztelték a városköztársaság kereskedő polgárai, meg az ide vetődött magyarok.
A békeidők beálltával egyre többen zarándokoltak a Szent Jobbhoz. Mária Terézia (1740-1780) előbb a koponyaereklye egy részét szerezte vissza (1769), a másik, nagyobb darab ma is ott van a domonkosok templomában. A királynő díszes hermába zárva 1775-ben a pozsonyi káptalan őrizetére bízta, majd 1778-ban Székesfehérvárra vitette, hogy ez az ereklye az újonnan felállított (1777) püspökség Szent István király pártfogásának örvendő székesegyházában legyen. Ma a bejárattól jobbra lévő kápolnában őrizik.
A raguzai köztársaságnak súlyos külpolitikai nehézségei miatt (az orosz flotta támadással fenyegette) szüksége volt az osztrákok támogatására, ezért 1771-ben önként átadták a Szent Jobbot, amiről pedig két évvel előbb még hallani sem akartak. Mária Terézia Bécsben 1771. június 1-én vette át a raguzai küldöttségtől, majd Schönbrunnban kilencedet tartottak tiszteletére. Az átadáskor a köztársaság kormánya kifejezetten hangsúlyozta, hogy Raguza valaha „a magyar királyság tagja volt" s mindig állhatatosan ragaszkodott Magyarországhoz, ezért a féltékeny gondossággal megőrzött ereklyében Szent István király pártfogásának zálogát látta.

Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)