Március 1-jén két ismerősömtől kaptam a következő román nyelvű üzenetet, amely XVI. Benedek pápa lemondásának úgymond igazi okait tárja fel. "Adevaratele motive pentru care Papa Benedict XVI renunta la conducerea Vaticanului?" Elolvastam és megnéztem a netten, ahol több mint 780 honlapon, blogon elérhető. Bárki felismerheti, hogy ez is annak a nemzetközi támadásnak, hazugságnak részét képezi, amelyet a liberális média és a mögötte megbújó maszonok és fazonok az Egyházunkra zúdítanak.
Tudjuk, hogy nem az egyház szorul védelemre, hanem az emberek, akiknek gondolkozását a ráfogások megrontják,
tisztánlátásukat megakadályozzák, érzületüket tőlük elidegenítik, s az igazság
tiszta itala helyett sok igazságszomjazó lelket zavaros forrásokhoz kényszerítenek.
Az Egyházra nézve a küzdelem
eredménye iránt semmi kétségünk sem lehet.
“Rideg magányod fájó érzetében
Gyötörjön a végetlen gondolat:
Hogy hasztalan rázod porláncodat,
Csatád hiú az Úrnak ellenében.” – mondja az Úr Lucifernek (Madách Imre: Az ember tragédiája,
1. szín).
Ez szól az Egyház mai elleneségeinek
is. Csatájuk hiú, amit itt-ott ők maguk is éreznek. Heinrich Heine
(1797-1856) izraelita származású német romantikus költő, író őszintén bevallotta:
„Én már
hosszabb ideje felhagytam azzal, hogy a római katolicizmus ellen harcoljak.
Sokkal jobban ismerem szellemi erőim mértékét s tudom, hogy legdühösebb
támadásommal sem bírnék soha rést ütni egy olyan hatalmas kolosszuson, amilyen
Sz. Péter egyháza. Ezt a bástyát bevenni nem könnyű dolog, sziklafalán nem egy
fiatal, könnyelmű koponya fog összetörni.”
Heine
szavaiban egyszerre igazság és tévedés rejlik. Az utóbbira elég, ha XVI.
Benedek pápa 2006.
június 29-én mondott homíliájából idézem: “az
Egyház nem Péteré, hanem Krisztusé, aki nélkül a hajó kormányosa elveszne a
történelem viharában.”
XVI. Benedek pápa utolsó bíborosokhoz intézett beszédében pedig rámutatott
az Egyház titkára: “Szeretnék meghagyni
nektek egy szívemnek kedves gondolatot az egyházról és annak titkáról, amely
mindannyiunk életében annyira fontos. Romano Guardini egy gondolatát veszem
kölcsön. Guardini pontosan abban az évben jegyezte le ezt a gondolatot, amikor
a II. Vatikáni Zsinat atyái megszavazták a Lumen Gentium konstitúciót. Ez volt
utolsó könyv, amit írt és amit személyesen nekem is dedikált, ezért ezek a
szavak számomra különös jelentőséget öltenek. Ezt írja Guardini: „Az egyház nem olyan intézmény, amelyet elméletben
kigondoltak és felépítettek, hanem eleven valóság. Az egyház él az eljövendő
idők folyamán és bár átalakul természetében mindig ugyanaz marad. Az egyház
szíve Krisztus.”
Imádkozzunk az Emeritus pápáért, a bíborosokért és az Egyház tagjaiért.
Kapcsolódó cikkek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése