50 éve szentelték pappá Ft. Kozma Imrét
A Magyar Nemzetben (júl. 11-i számában) (Délután… 5.o.)
Kozma Imre irgalmas rendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat
elnöke nyilatkozik, akit ötven éve szenteltek pappá. Ebből az
alkalomból – ahogy azt tegnapi sajtószemlénkben közöltük – gyalogos
zarándoklaton látogatta végig azokat a helyeket, amelyek életútjának
állomásai. A lapnak elmondta: „Az egyház mindig fiatal, de való igaz,
hogy a mostani pápa az egyháznak egy másik arcát mutatja fel, amit én
különös örömmel veszek, mert életem során nagyon sokat elmélkedtem
arról, hogy Jézus értünk emberré lett. Szegény emberré, ami azt
jelenti, hogy a szegénység követendő életforma. Ferenc pápa mintha ezt
az üzenetet szeretné föleleveníteni, hiszen az emberiség kettészakadt,
kevés a jólétben élő és sok a szegény ember. Életünk legfőbb baja abból
származik, hogy olyanok után áhítozunk, amikre nincs is szükségünk. Ez
elviszi az összes figyelmünket, az összes energiánkat, közben pedig
mintha egymásra nem maradna semmi időnk… A papnak úgy kell együtt élnie
az emberekkel, hogy közben a Jézustól kapott ajándékokat fölkínálja az
embereknek, és higgyünk abban, hogy eközben minden más lesz, az ember
maga is megváltozik, elsősorban az, aki ajándékoz, de az is, akit
megajándékoznak.” Kozma Imre atya hálát ad Istennek, hogy nem jómódban
nőtt fel. „Sokszor gondolok arra, amikor a sok ezer gyermeket segítjük,
mint máltaiak, hogy én nehezebb körülmények között éltem, mint ők.
Szerényebb táplálékom és szerényebb ruházatom volt, mint nekik. Én
valóban boldog voltam, és ez meghatározta a vágyaimat is, a terveimet
is. Nemrég egy előadás keretében beszéltem arról, hogy az embereket a
szegénységre szeretnénk elősegíteni. Nagy megbotránkozás volt az első
pillanatokban, pedig ez az igazság. A nyomor kilátástalanságot jelent.
A szegénység viszont azt, hogy előteremthető a szükséges, ha bevetjük
magunkat. A szegénység a szükséges megléte. Az emberiség nyolcvan
százaléka szegény, ennek körülbelül a fele nyomorog. Nyilván a húsz
százaléknak is nyújtjuk a kezünket, és igyekszünk őket ráébreszteni
arra, hogy nekik ajándékozniuk kell a többieknek, illetve meg kell
osztani a javaikat. Vagy megosztjuk a javainkat egymással, vagy
megtagadjuk az emberi életet.” A máltaiak vezetője arról is beszélt,
hogy az egyház „olyannak tűnhet az emberek szemében, mint aminek minden
kérdésre sztereotip válasza van. Nincsenek sztereotip válaszok! Mi csak
keressük a megoldást. Egyetlen megváltó válasz van, Jézus cselekedete,
aki drámai módon nyilatkoztatta ki ebben a világban az Isten
szeretetét. Az igazi választ csak azok tudják megadni, akik már a
szeretet hatására új emberré lettek, ez viszont lassú folyamat minden
ember életében.” Kozma Imre elmondta azt is: „Amikor irgalmas rendi
szerzetes lettem, eldöntöttem, hogy maradék életemet a szegény emberek
szolgálatára szánom. Meggyőződésem, hogy a gyógyító kultúrában az
irgalmas rendi szellemiségre szükség van. Az irgalmas karizma, a
hospitalitás ma rendkívül időszerű. Az a lényege, hogy a beteg várt és
szeretettel látott vendég a gyógyító intézményben. A
legkiszolgáltatottabb ember a beteg, és ha nemcsak a szaktudást,
nemcsak a műszere gazdagságát tudjuk biztosítani, hanem mi magunk is
oda állunk a beteg ember mellé, akkor megtettük mindazt, amire a beteg
embernek szüksége van. A mi rendünknek ez a karizmája, és szeretnék
hinni abban, hogy karizmatikus tevékenységünk egyre szélesebb körben
hat, s ennek hasznát a betegek látják.”MK
Isten éltessen Imre atya!
Köszönjük sok-sok áldozattal járó munkádat, amit a rászorulókért, a szegény moldvai magyarokért, az erdélyiekért tettél. Segítsen az Úr, hogy a MMSz tagjaival vigasztalni tudjátok népünket.
Adjon Isten kegyelmet továbbra is.
Szeretettel, D-K. József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése