A pápa és több mint egy millió fiatal

A hit forradalmi – mondta Ferenc pápa csütörtök este a copacabanai Befogadási Ünnepségen résztvevő több mint egy millió fiatalnak  

Ferenc pápát hatalmas lelkesedéssel köszöntötte a hívők tömege július 25-én, csütörtökön a fiatalok „Befogadási Ünnepségén”, amely délután 6 órakor kezdődött a riói tengerparton. A Szentatya dzsipje lassan haladt előre a pódium felé. A pápa köszöntötte a híveket, megcsókolta a feléje nyújtott kisgyermekeket. Egy fiatal fiúval, mint ahogy ezt számtalanszor tette a Szent Péter téren, kicserélte fehér pileólusát; kissé kicsi volt, amit cserébe kapott. Egy másik fiatal a pápa által különösen kedvelt, hagyományos argentin italt „matét” nyújtott át a Szentatyának, aki ivott egy kortyot, majd visszaadta az italt a fiúnak. A találkozó során 150 fiatal művészi koreográfiájú, látványos énekekkel kísért bemutatót tartott „Rio de Fé” – Rió hite címmel, amely a „Csodálatos Város” mindennapi életéről szólt.

Kedves Fiatalok! Jó estét kívánok! – kezdte beszédét a pápa. Utalva a napok óta tartó rossz időjárásra így szólt hozzájuk: „arról tesztek tanúságot, hogy hitetek erősebb a hidegnél és az esőnél”.
  Krisztus fiatal arcának a szépségét látom bennetek és szívem örömmel telik el! – folytatta beszédét Ferenc pápa. Emlékszem az első nemzetközi szinten megrendezett Ifjúsági Világtalálkozóra. 1987-ben ünnepelték Argentínában, az én városomban, Buenos Aires-ben. Élénken élnek emlékezetemben Boldog II. János Pál szavai, amelyeket a fiatalokhoz intézett: „Olyan nagy reményt helyezek belétek! Azt kívánom mindenekelőtt, hogy újítsátok meg hűségeteket Jézus Krisztushoz és megváltó keresztjéhez” (1987. április 11).

A Szentatya beszéde elején emlékeztetett arra a tragikus balesetre, amely Francia Guyana-ban történt, és amelyben életét vesztette a találkozóra igyekvő fiatal Sophie Morinière, több fiatal megsebesült. A pápa azt kérte a fiataloktól, hogy egy perces csöndben imádkozzanak Istenhez Sophie-ért, a sebesültekért és hozzátartozóikért.

Idén az Ifjúsági Világtalálkozó második alkalommal visszatért Latin-Amerikába. „Ti, fiatalok olyan sokan válaszoltatok XVI. Benedek pápa meghívására, aki összehívott benneteket az ünneplésre. Szívből köszönjük neki!” – mondta a pápa, hozzátéve, hogy megkérte XVI. Benedeket, kísérje el imáival Rióba, és az emeritus pápa nagy örömmel fogadta ezt a kérést. Most a televízión keresztül követi az eseményt. Ferenc pápa arra szólította fel a fiatalokat, hogy tapssal köszöntsék XVI. Benedeket.

„Tekintetem kiterjed erre a nagy tömegre: nagyon sokan vagytok! Minden földrészről jöttetek! Gyakran távol vagytok egymástól, nem csak földrajzi értelemben, hanem egzisztenciális, kulturális, szociális, emberi szempontból is. De ma itt vagytok, sőt itt vagyunk, együtt, egységben, hogy osztozzunk a hitben és a Krisztussal való találkozás örömében, annak az örömében, hogy tanítványai vagyunk. Ezen a héten Rió az egyház központjává válik. Szíve él és fiatal, mert nagylelkűen és bátran válaszoltatok Jézus meghívására, hogy maradjatok Vele, legyetek barátai”.

Ennek az Ifjúsági Világtalálkozónak a vonata messziről érkezett, áthaladt az egész brazíliai nemzeten, követve a „Bota fé – Tegyél rá hitet” lelkipásztori terv állomásait. Most elérkezett Rio de Janeiro-ba. A Corcovado-ról a Megváltó Krisztus átölel és megáld bennünket. Ezt a tengert, ezt a tengerpartot és mindnyájatokat nézve az a pillanat jut az eszembe, amikor Jézus meghívta az első tanítványokat, hogy kövessék a Tiberiás tó partján. Ma Jézus megint csak ezt kérdezi tőlünk: Akarsz a tanítványom lenni? Akarsz a barátom lenni? Akarsz evangéliumom tanúja lenni? A Hit évének szívében ezek a kérdések arra szólítanak fel bennünket, hogy megújítsuk keresztény elkötelezettségünket. Családjaitok és a helyi közösségek átadták nektek a hit nagy ajándékát, Krisztus növekedett bennetek. Ma azért jöttem el, hogy megerősítselek benneteket ebben a hitben, a bennetek lakó, élő Krisztusba vetett hitben, de azért is, hogy engem megerősítsen hitetek lelkesedése!”

A pápa itt hozzátette: a püspököknek olykor problémáik vannak, ami szomorúvá teszi őket. „Nem szép látvány egy szomorú püspök!” – kiáltott fel. „És hogy ne legyek szomorú, eljöttem közétek, hogy rám ragadjon örömötök”.

A pápa nagy szeretettel köszöntött mindenkit: az öt földrészről érkezett fiatalokat és rajtuk keresztül a világ összes fiatalját, különösen azokat, akik nem jöhettek el Rio de Janeiro-ba, de rádión, televízión, interneten keresztül követik az eseményt. „Isten hozott benneteket a hitnek erre a nagy ünnepére! A világ különböző részein ebben a pillanatban sok fiatal gyűlt össze, hogy közösen éljük meg ezt a pillanatot: egyesüljünk az örömben, a barátságban, a hitben. És legyetek biztosak: Főpásztori szívem mindnyájatokat átölel egyetemes szeretettel. A Megváltó Krisztus, a Corcovado hegy tetejéről befogad és átölel bennünket Rió gyönyörű városában”.

A Szentatya köszöntötte Stanisław Ryłko bíborost, a Világiak Pápai Tanácsának „kedves és fáradhatatlan” elnökét, valamint minden munkatársát. Köszönetét fejezte ki Orani João Tempesta érseknek, São Sebastião do Rio de Janeiro főpásztorának a szívélyes fogadtatásért és a nagy munkáért, amelyet ennek az Ifjúsági Világtalálkozónak az előkészítése jelentett. A pápa ugyancsak megköszönte a „hatalmas Brazília” különböző egyházmegyéinek fáradozását. Hálával fordult a nemzeti, állami és helyi hatóságokhoz, és mindenkihez, aki részt vett abban, hogy valósággá váljon az egység, a hit és a testvériség ünneplésének egyedülálló pillanata. Köszönetét fejezte ki püspöktestvéreinek, a papoknak, a szeminaristáknak, az Istennek szentelt személyeknek, a világi híveknek, akik elkísérik a bolygónk különböző részeiről érkezett fiatalokat Jézus felé tartó zarándokutukon. „Mindenkit szeretettel ölelek át Jézusban és Jézussal. Kedves testvérek és barátaim, Isten hozott benneteket a XXVIII. Ifjúsági Világtalálkozóra, Rio de Janeiro csodálatos városában!” – mondta csütörtök esti köszöntésében Ferenc pápa.

A művészi bemutató után öt fiatal a világ öt földrészének képviseletében köszöntötte a Szentatyát. Ezt követte a pápa beszéde, amely Jézus táborhegyi színeváltozásának evangéliumi szakaszából indult ki. „Uram, jó nekünk itt lenni!” – kiáltott fel Péter, miután látta a dicsőségbe öltözött Jézust, akinek színe elváltozott. Mi is meg akarjuk ismételni ezeket a szavakat? Azt gondolom, hogy igen, mert ma mindannyiunk számára jó itt lenni, összegyűlni Jézus körül! Ő fogad be minket és jelen valóvá válik közöttünk, itt Rióban. Az evangéliumban azonban hallottuk az Atya Isten szavait is: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!” (Lk 9,35). Ha tehát egyrészt Jézus befogad minket, akkor másrészt nekünk is be kell fogadnunk őt, meg kell hallgatnunk szavát, mert éppen Jézus Krisztust, Isten megtestesült Szavát befogadva alakít át bennünket a Szentlélek, megvilágítja jövőnk útját és növeli bennünk a remény szárnyait, hogy örömmel haladjunk előre (vö. Lumen fidei k. enciklika, 7) – idézett a pápa a Lumen fidei enciklikából.

A Szentatya feltette a kérdést: „De mit tehetünk? „Bota fé – tegyél rá hitet!” Az Ifjúsági Világnapok keresztje ezeket a szavakat kiáltotta Brazílián áthaladó zarándokútja során. „Tegyél rá hitet”: mit jelent ez? Amikor egy tál finom ételt készítünk és látjuk, hogy hiányzik belőle a só, akkor „teszel” rá sót; hiányzik egy kis olaj, akkor „teszel” hozzá olajat... „Tenni”, vagyis elhelyezni, ráönteni. Ez így van a mi életünkkel is, kedves fiatalok: ha azt akarjuk, hogy valóban legyen értelme és teljes legyen, ahogy ti ezt kívánjátok és megérdemlitek, akkor azt mondom mindnyájatoknak: „tegyél rá hitet” és életednek új íze lesz, az életnek lesz egy iránytűje, amely megmutatja az útirányt; „tegyél rá reményt” és minden napodat fény ragyogja be. Látóhatárod már nem lesz többé sötét, hanem fényes lesz; „tegyél rá szeretetet” és egzisztenciád olyan lesz, mint a sziklára épített ház, utad örömmel lesz teli, mert annyi barátra lelsz majd, akik veled együtt haladnak. Tegyél rá hitet, tegyél rá reményt, tegyél rá szeretetet! Mindent együtt: tegyél rá hitet, tegyél rá reményt, tegyél rá szeretetet!”.

És most itt van egy másik kérdés: „De ki adhatja mindezt nekünk? Az evangéliumban hallottuk a választ: Krisztus. „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!” Jézus az, aki elhozza nekünk Istent és elvisz bennünket Istenhez. Vele átalakul, megújul életünk és a valóságot új szemmel nézhetjük, Jézus szemszögéből, az ő szemével (vö. Lumen fidei k. enciklika, 18). Ezért ma mindnyájatoknak ezt mondom: „tedd Krisztust” életedbe és olyan barátra lelsz, akiben mindig bízhatsz. „Tedd hozzá Krisztust” és meglátod, hogy kinőnek a remény szárnyai, hogy örömmel haladj végig a jövő útján; „tedd hozzá Krisztust” és életed tele lesz szeretetével, termékeny élet lesz, mert mindnyájan termékeny életet akarunk élni.

A pápa ezután megkérdezte: „Kibe helyezzük bizalmunkat? Saját magunkba, a dolgokba, vagy Jézusba?” „Mindnyájan sokszor érezzük annak a kísértését, hogy mi vagyunk a világegyetem középpontja, azt hisszük, hogy csak mi építjük életünket, vagy azt hisszük, hogy életünket a birtoklás, a pénz, a hatalom teszi boldoggá. De mindannyian tudjuk, hogy ez nem így van! Persze a birtoklás, a pénz, a hatalom pillanatnyi mámort okozhatnak, azt az illúziót keltik, hogy boldogok vagyunk, de végül ezek birtokolnak minket és arra késztetnek, hogy mindig többet és többet birtokoljunk, soha nem elégítenek ki bennünket”.

„Tedd Krisztust” az életedbe, helyezd Belé a bizalmadat és soha nem fogsz csalódni! Látjátok, kedves barátaim, a hit forradalmat visz végbe életünkben, amelyet kopernikuszi fordulatnak mondhatnánk. Eltávolít bennünket a középpontból és azt Istennek adja vissza; a hit elmerít bennünket szeretetében, ami biztonságot, erőt és reményt ad. Amikor Isten jelen van, akkor szívünkben békesség, kedvesség, gyöngédség, bátorság, derű és öröm lakozik, mert ezek a Szentlélek ajándékai (vö. Gal 5,22). Életünk átalakul, gondolkodásunk és cselekvésünk megújul, Jézus, Isten módján gondolkozunk és cselekszünk. A hit forradalom. Készen álltok arra, hogy belépjetek a hit forradalmának ebbe az áradatába? Csak ha belépsz, akkor lesz értelme életednek és az így válik termékennyé”.

Ferenc pápa minden fiút és lányt arra szólított fel: „tedd életedbe Krisztust”. Ezekben a napokban Krisztus vár Szavával; hallgasd figyelemmel és szíved lelkesedni fog jelenlétéért; „Tedd Krisztust”: Ő befogad téged a bűnbocsánat szentségében irgalmasságával, meggyógyítja a bűn összes sebét. Ne félj bocsánatot kérni Istentől, mert Ő, mint egy szerető apa soha nem fárad bele abba, hogy megbocsásson nekünk. Isten maga az irgalmasság! „Tedd Krisztust”: Ő vár rád az Eucharisztiában, jelenlétének, szeretet-áldozatának szentségében, vár rád annyi fiatal emberségében, akik gazdagítanak téged barátságukkal, bátorítanak a hitről tett tanúságukkal, megtanítják neked a szeretet, a jóság, a szolgálat nyelvezetét. Te kedves fiú, kedves lány, te is lehetsz szeretetének örömteli tanúja, evangéliumának bátor tanúságtevője, aki egy kis fényt hoz világunkba. Hagyjátok, hogy Jézus rátok találjon! Hagyjátok, hogy Jézus szeressen titeket! Olyan barát ő, aki soha nem árul el”.

A pápa végül ezekkel a szavakkal zárta beszédét: „Jó nekünk itt lenni”, jó Krisztust életünkbe tenni, hitet, reményt, szeretetet tenni életünkbe, amit Ő ad nekünk. Kedves barátaim! Ezen a szertartáson befogadtuk az Aparecidai Miasszonyunk kegyképét. Azt kérjük Máriától, hogy tanítson meg bennünket, hogyan kövessük Jézust, hogyan legyünk tanítványok és misszonáriusok. Máriához hasonlóan „igent” akarunk mondani Istennek. Kérjük anyai szívét, hogy járjon közben értünk, hogy szívünk készséges legyen Jézus szeretetére és Jézus megszerettetésére. Kedves fiatalok, Jézus vár bennünket és számít ránk! Ámen”.

(vm) VR