A szentmihálykövi[1] Boldogasszony perjelség. A Boldogasszony-monsotort Goblin (1373-1386) erdélyi püspök 1384-ben alapította Gyulafehérvár közelében, és a gyulafehérvári káptalan beleegyezésével földeket, malomrészeket, dézsmákat és ingóságokat is adott neki. Só szállításra is kaptak kiváltságot.[2] 1386-ban szentelte fel Czudar Imre (1386-1389) püspök és az „Úr házának” mondta és átadta neki Csanád falu tizedjövedelmét.[3] 1454-ben Sleser Margarete asszony végrendeltében a Szentmihályköve vár alatti Boldogasszony monostor remetéinek öt arany forintot, a konvent monostorának két arany forint értékű viaszt a gyertyákhoz.[4] Vingárdi Horvát Gáspár 1519-ben a tótfalusi Boldogasszony remetéinek 150 aranyforintért eladta minden birtokrészét Váradján, Gáldon és Fahidán.[5]
Az itt élő pálosok közül kiemelkedik Pozsonyi János atya, Szűz Mária Szeplőtelen fogantatásának buzgó védelmezője.[6] A messze földön híres egyházi szónok szentbeszédeket is írt Szűz Máriáról, melyet a Szűzanya iránti fiúi alázat és a mélységes ragaszkodás szelleme hat át, s nem egy helyütt költői részletekben is bővelkedik. Fogadalmához híven könyvmásolással is foglalkozott. A Máriavölgy-i kolostorban egy latin hitszónoklati könyvet is másolt 1488-ban, amelyet a Budapesti Egyetemi Könyvtár kézirata őrzi. Egyéb teológiai munkákat is tulajdonítanak neki.[7] Az életszentségéről híres Bálint testvérnek, a kari zsolozsma buzgó ápolójának az emlékét őrzi nagy kegyelettel a rendi évkönyvek.[8] 1508-ból ismert András perjel és Benedek fráter.[9]
1556-ban elűzi Petrovics Péter. 1579-ben Báthori Kristóf visszahívta a pálosokat.
[1] Gyulafehérvártól ÉNy-ra 15 km-re az Ompoly völgyében Tótfalud
(Tăuţi) határában, Szentmihályköve várán (Cetatea Tăuţului).
[2] Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei I.
Budapest 1990. 1449.
[3] Documenta Artis Paulinorum 3.
Budapest 1978. 433.
[4] Jakó Zsigmond: A
kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei I. Budapest 1990. 1153.
[5] Documenta Artis Paulinorum 2.
Budapest 1976. 433.
[6] Marton József:Az Erdélyi
/Gyulafehérvári/ egyházmegye története. Kolozsvár 1993. 38.
[7] Kisbán Emil: A magyar Pálosrend története II.
Budapest 1940. 156., 328.,
[8] Kisbán Emil: A magyar Pálosrend története I. Budapest
1938. 104.
[9] Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei II.
Budapest 1990. 3463.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése