Árpád-házi Szent Margit

Ijjas Antal, Szentek életében írja, hogy Szent Margitnak ott van a helye Európa nagy női szentjei sorában, mert ő valóban oda tartozik, a legnagyobbak közé. Hiteles életrajza olvastán elborzad a mai ember: hideg kolostor, minimális ápoltság, elviselt ruhák, a kellemetlen munkák végzése, böjtök, imádság nappal és éjjel, elmélkedés Jézus öt sebéről és az Eucharisztiáról, vezeklés és önostorozás. E világ királyainak visszautasítása.

Megkívánja ezt az Isten? És ha nem kívánja meg, elfogadja-e?

Miért élt Margit? Miért lelkesültek életrajzírói, amikor róla írtak?

A mai ember fölöslegesnek véli a szenvedés eltűrését.

Miért tette mindezt Margit, IV. Béla magyar király leánya?

Azért mert magyar és keresztény!

1. Szent Margit magyar volt. Prohászka Lajos a Vándor és bujdosó c. könyvében úgy fogalmaz: gens sibi prodiga, önmagát pazarló nemzet.

A magyar pazarló, gáláns nemzetség. Akit vagy amit megszeret, attól vagy azért nem sajnál semmit sem, sőt önmaga érdekét nem nézve, parádésan veti be minden erejét és vagyonát az eszme vagy szerelme szolgálatába.

Ha ebből a szemszögből nézzük Margitot, túlzásaiban észre kell vennünk a parádés, nagylelkű magyart, aki szeretete tárgyától, Istenétől nem sajnál semmit sem. Sőt! A magyarnál a szeretet vérre menő.

2. Szent Margit szerette Istenét, és mert tudta, hogy Isten a szenvedésnek és az áldozatnak üdvösséghozó teremtő szerepet szánt. Ezért nem kímélte és nem mérsékelte magát.

Pazarló magyar lelkületére ráduplázott az evangéliumi kereszténység is.

- Mindannak, aki kér,… - Aki elakarja venni ruhádat,… - Ha valaki egy mérföldnyire kényszerít,.. – Aki utánam akar jönni, … - Adjatok kölcsön,.. –

3. Margit megismerte Krisztus végtelen szeretetét! A keresztáldozat.

- Krisztus értünk adta magát. – „amikor bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk, noha az igazért is… (Róm 5, 6)”, „a szeretet lényege, hogy Isten előbb szeretett minket” (1Jn 4).

Ha ebből a szempontból nézzük, Margit egyszerre Istené és a nemzeté.

Tudunk-e áldozatot és szenvedést vállalni Istenért és nemzetünkért?