Szabó Ferenc jezsuita a Vatikáni Rádióban futó sorozatában a családdal foglalkozó októberi püspöki szinódusra készülve a személyesség–szerelem–házasság témakörének kérdéseit tárgyalja a keresztény antropológia és teológia szemszögéből. A hetedik részt közöljük.
Múlt alkalommal Ferenc pápa egyik beszédét idézve szóltam már a házasság szentségéről, amelyet a Szentatya ezzel a szép képpel jellemzett: „a házasság Isten irántunk való szeretetének ikonja”. A katolikus tanítás szerint a férfi és a nő kizárólagos, felbonthatatlan és termékeny testi-lelki kapcsolatát a Teremtő akarta (Ter 2,24), Krisztus pedig e nagy titkot az Ő és az Egyház misztikus kapcsolatához hasonlította (Ef 5,21-32; vö. Mk 10,6-12; 1Kor 7,10-11). A testi kapcsolat maga a jel a házasság szentségében. A férfi és a nő már „nem két test, hanem egy” (vö. Mt 19,6). A házasság intézménye és a házastársi szerelem természetszerűleg a gyermek nemzésére és nevelésére irányul. A házasfelek együttműködnek a Teremtővel, részt vesznek a teremtés művében, amikor új emberi lényeknek adnak életet.
Idézem a zsinat tanítását, a Gaudium et spes k. konstitúció 48. pontját: „A házasfelek bensőséges egysége mint két személy kölcsönös ajándékozása és a gyermekek java megkívánja a házastársak teljes hűségét, és sürgeti felbonthatatlan egységüket. Az Úr Krisztus ezt az isteni szeretet forrásából eredő, s közte és az Egyház közti egység mintájára alapított, sokarcú szeretetet bensőségesen megáldotta. (…) Az igazi házastársi szerelem fölvétetik az isteni szeretetbe, s Krisztus megváltó ereje és az Egyház üdvözítő tevékenysége irányítja és gazdagítja, hogy a házastársak valóban eljussanak Istenhez, magasztos atyai és anyai hivatásukban pedig segítséget és erőt kapjanak.” (GS 48) Ez az eszmény. A következő pont még részletezi a hitvesi szerelem szépségét és követelményeit: „Isten Igéje többször hívja a jegyeseket és házastársakat arra, hogy a jegyességet tiszta szerelemmel, a házasságot osztatlan szeretettel éljék és gazdagítsák. (Több bibliai hivatkozás: Ter 2, 22-24; Én 1, 1-3; 2, 16;4, 16-5,1,7, 8-11; 1Kor 7, 3-6; Ef 5, 25-33). (…) A fiatalokat alkalmas módon és idejekorán, elsősorban éppen a családon belül, föl kell világosítani a házastársi szerelem méltóságáról, feladatáról és megéléséről, hogy a tisztaság szeretetében nevelkedve, megfelelő életkorban és erényes jegyesség után köthessenek házasságot.”
Szerelem házasság előtt: a szerelem érlelődése
A zsinat által említett eszménytől nagyon messze van a mai valóság. Ismerjük a mai fiatalság szexuális szabadosságát, még keresztény családok körében is. A megtartóztatás (szüzesség, tisztaság) gyanús a mai szekularizált, materialista társadalomban, a cölibátust szabadon választókat is egyenesen a neurózis mezejére utalják.
Itt sorozatunk egyik kényes pontjához érkeztünk, amelyet éppen csak érintünk: a személyiség és a szexualitás, szerelem érlelődéséről ejtünk néhány szót. A házasságra készülő hívő fiatalok párválasztása, szerelmük érlelődése, a testi kapcsolat lelki-szellemi dimenzióinak felismerése és kibontakoztatása alapvető feladat, hogy a biztonságos kötődés, az igazi szerelem, szeretet és hűség megvalósulhasson.
Minderről Pál Ferenc atya a magyar fiataloknak hasznos és sikeres előadásokat tart, amelyek könyveiben olvashatók és videókon láthatók. Én most egy témánkba vágó francia munkára hivatkozom, amelynek címe: Házasság előtt. Egy francia bencés, Pčre Louis könyve, egyházi engedéllyel és Marc Ailler bayonne-i püspök előszavával. A fiatalok lelki vezetésében sok tapasztalattal rendelkező bencés az egyházi házasság előtt álló jegyesekhez szól: a „test nyelvezetét”, a spiritualitással áthatott szerelem mivoltát elemezve erre a kérdésre keres választ: A jegyesek miért várjanak a házasságig a szexuális kapcsolattal? Tudatában van annak, hogy a házasságra készülő jegyesek igen nagy többsége nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, mert egyszerűen megoldják úgy, hogy már házastársakként együtt élnek. Ezzel szemben Louis atya idézi a Katolikus Egyház Katekizmusát (KEK, 2350): „a katolikus erkölcstan szerint a jegyesek arra hivatottak, hogy a tisztaságot a megtartóztatásban éljék meg. (…) Megőrzik a házasság idejére a házastársi szeretet sajátos gyengédségeinek megnyilvánulását. Kölcsönösen segítik egymást, hogy a tisztaságban növekedhessenek.”
Louis atya igyekszik igazolni ezt a várakozó felkészülést, próbatételt úgy, hogy megmutatja: elsősorban nem a morális szabályra (tiltásra) kell figyelni, hanem a testi, szexuális kapcsolat személyes, spirituális vonatkozására, a hűség begyakorlására. Négy szempontot, „kapcsot” jelöl meg a szilárd házasság előkészítéséhez:
1) a lelki (természetfeletti) kapcsolat: egymást segíteni a hit elmélyítésében és az imaéletben, mindig tiszteletben tartva a másik misztériumát saját Isten-kapcsolatában;
2) szellemi szintre emelt szerelmi kapcsolat: egymás mélyebb megismerése, a közös eszmény tisztázása, közös lelki-szellemi hullámhossz, a különbözőségek fokozatos áthidalása, amely a házasság előtt és után is tart: egy élet feladata (foglalkozás, kultúra, gyermekek születése és nevelése stb. kérdések);
3) a szív köteléke (igazi szerelem): ajándékok cseréje, kölcsönös önajándékozás;
4) a szexuális és szerelmi kapcsolat testi-lelki kifejezései: a gyengédség számtalan megnyilatkozása, a testi szerelemben is figyelni a másik személy kibontakozására, a szeretet gesztusai: a másik nem élvezeti tárgy!
Louis atya ezt az utolsó pontot jobban részletezi: nem szexológiai kurzust ad, hanem – felhasználva a Szentírást, az Egyház tanítását, a pszichológia szempontjait, valamint a test teológiája újabb meglátásait – jelzi a testi-szerelmi kapcsolat lehetséges fejlődését az eszmény felé. A bencés atya hangsúlyozza: nem szabad azt gondolni, hogy a testi kapcsolatban minden probléma megoldódik. A házassági előkészület hosszú próbatétel: egymás türelmes, fokozatos, kölcsönös megismerése és elfogadása. Igazában a test, a szerelem, a férfi és nő kapcsolata misztériumának kikémlelése sohasem ér véget.
Louis atya Laroche-t idézi: „A házasság misztériumában az intim testi kapcsolat tükre a házaspár legmélyebb spirituális kapcsolatának. Szépsége és sikere a férj és a feleség szeretetkapcsolatától függ. Nem lehet mesterségesen szétválasztani a házasság különböző szintjeit. Krisztus is mindig egyszerre gyógyította a lelket és a testet. Miért kellene szétválasztani a házasságban azt, amit Isten a teremtéskor mélyen egybekötött? Ha a két lélek egységét a szerelem, a kölcsönös önajándékozó szeretet hatja át, hogyan válhatna el ettől az intim testi kapcsolat? Világos, hogy itt a »test« a lelki egységet fejezi ki, visszhangozza.”
Louis atya hozzáfűzi: óvakodni kell az általánosító leegyszerűsítéstől, mintha a szexuális kapcsolat lenne a házaspár egyetértésének hőmérője. A valóság sokkal bonyolultabb, és a test nem mindig tükrözi vissza hűségesen a szellemet. Sokszor a testi dimenzió, a szexuális élvezet olyan erős lehet, hogy elnyomja a szív, a szellem és a lélek kapcsolatait. A pillanatnyi gyönyör lehet csalóka. A jegyesek csak a házasságban ismerik meg a testi egyesülést a maga teljességében, minden dimenziójában.
Louis atya idézi itt II. János Pál beszédét, amelyet 1985. szeptember 8-án a liechtensteini Vaduzban a fiatalokhoz intézett: „A tapasztalat azt mutatja, hogy a házasság előtti szexuális kapcsolat inkább bonyolítja, ahelyett, hogy megkönnyítené a jó pár kiválasztását.” Louis atya, amikor a jegyesség alatti gyengédség megtanulásáról beszél, idézi Karol Wojtyła, a későbbi II. János Pál Szerelem és felelősség c. könyvét: a szerző megmagyarázza, hogy a gesztus, a szó, a tekintet, a magatartás jelzi a másiknak, hogy az illető megérti a másik lelkiállapotát, hogy szívén viseli gondját-baját, hogy az megtudja együttérzését. „A gyengédség – írta Wojtyła – a másik ember megérzésének művészete: a teljes személyének, legrejtettebb lelki mozdulatainak érzékelése, mindig a másik igazi javát keresve.”
Nincs hely itt arra, hogy végigkövessük Louis atya bölcs tanácsait a házasságra készülő keresztény jegyeseknek, csupán felsorolom azokat címszavakban :
- Egymást segíteni a tisztaság követelményeinek megtartásában;
- Felkészülni arra, hogy a házasság „igen”-je a lehető legszabadabb legyen;
- Az esetleges szakításnál elkerülni a mély sebek okozását;
- Nem ugrani át a szükséges magány periódusait;
- A jegyesség a gyengédség begyakorlásának időszaka;
- A jegyesek megtartóztatása a házastársi hűség záloga,
- Tettekkel is lehet hazudni: a szexuális egyesülés lehet hazugság, ha nem az igazi szerelem, a teljes önátadás kifejezése.
A hívők életállapotok szerint különbözőképpen valósítják meg a tisztaságot. A jegyeseknél ez tartózkodás a házasságig a szexuális gyönyörtől. De ez azért van, hogy a házasságban jobban szerethessék egymást a szexuális kapcsolatokban. A szexualitás összetett kérdésében figyelni kell egy adott kor szociokulturális valóságára is. Hosszú a fejlődés a gyermekkortól a pubertáson át a viszonylag kiegyensúlyozott felnőtt, érett szexualitásig. Keresztény szempontból tekintve a nemek szexuális kapcsolatában nemcsak adottságról van szó, hanem feladatról is, amelynek megvalósításában a biológiai adottságok (hormonok), az érzelmi töltések, az erotikus vágyakozás alakításában fontos szerepe van az akaratnak.
Megismétlem egy szakember, X. Thévenot múltkor idézett figyelmeztetését: „Az akaratnak van bizonyos hatalma a fantazmák, tekintetek, gesztusok, érzelmek, magatartások felett, de – ellentétben azzal, amit számos lelki író el akar hitetni – nincs teljes hatalma! Az életszentség nem esik szükségszerűen egybe a kényszergondolatok és kényszercselekvések (pulziók) fölötti teljes önuralommal, hanem a személy a küzdelemben – a hívő a Szentlélekre hagyatkozva – igyekszik kiegyensúlyozottan integrálni a pulziókat, elismerve az akarat gyengeségét a szexuális vágyakkal szemben, vagyis teljesen tudatosítva az emberi végességet.”
Végül XVI. Benedek pápával hangsúlyozzuk: hogy helyesen értsük a tisztaság jelentését, annak pozitív tartalmából kell kiindulnunk, vagyis a szeretetből, tehát az önajándékozást kell helyesen megélni. A tisztaság olyan spirituális energia, amely megszabadítja a szerelmet az egoizmustól és az agresszivitástól. A tisztaság annak az örvendező magatartása, aki meg tudja élni az önajándékozást, és felszabadult az egoizmus minden szolgaságából.
Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése