Világpolitikai játszmák

Nehezen értelmezhető, hogy az autonómia, illetve egy ország föderalizációja miért mumus. Számunkra, akik ebben látjuk egy nemzeti közösség megmaradásának lehetőségét, a többséggel való békés együttélés esélyét, érthetetlen, hogy akadnak, akik még a fegyverdörgés fenyegetettségében sem hajlandóak beismerni e máshol jól bevált gyakorlat eredményességét.

Az egyébként európai gondolkodású ukrán elnök oly elégedetten magyarázta, hogy a béke nem hoz autonómiát Donyeck térségének, nem engedtek semmiféle ultimátumnak, mintha a szakadár megyék elszakadását akadályozta volna meg. Decentralizációt, eset­leg különleges státust ígért. Ismerős retorika?

A világ számos pontján rendezte az autonómia a kisebbségben élők helyzetét, és sok esetben valóban csak fegyverekkel, háborúval tudták kikényszeríteni a későbbi békét, ám azóta beigazolódott: ez jó megoldás. Valóban vannak olyan esetek is – lásd Skócia vagy Kataló­nia –, ahol az autonómiát nem tartották elegendőnek, annak megvalósulása után megjelent az új célkitűzés, a függetlenség. Mégis, e ki­vételek aránya kisebb, és tulajdonképpen csak a szabályt erősítik. Nem más államhoz akar­nak csatlakozni, csupán hazát teremteni egy népcsoportnak, melynek nincs önálló állama, s mely nem kapta meg az önrendelkezés elvárt formáját jelenlegi hazájától.

Az autonóm tartományok jelentős részében jól megvan többség és kisebbség, virágzó gazdaságot hoztak létre, eszük ágában sincs függetlenedni, vagy más államhoz csapódni. Jogaikat bővítenék esetleg, több önállóságot, saját döntési hatáskört követelhetnek... Ez ördögtől való? Európában, ahol a szubszidiaritás elvét igyekeznek érvényesíteni?

És miért mumus a föderalizmus? Európa legfejlettebb államai (Németország, Ausztria) föderális berendezkedésűek, de szövetségi állam az Amerikai Egyesült Államok és Kanada is. Nem hullottak szét emiatt, sőt, jobban működnek, fejlődnek, mint sok egységes nemzetállam. Miért tart mégis ezen államformától Ukrajna vagy akár Románia? Miért érzik úgy, hogy ezáltal kevesebbé válnának? És miért a propaganda, mely azt hiteti el állampolgáraikkal, hogy függetlenségük, egységes államuk feladását, területük szétdarabolását hozná az új berendezkedés?

Nincs egységes mérce a világban, a demokráciát hirdető nagyhatalmak, ha ér­dekeik úgy kívánják, könnyen elnézik, ha emberi, kisebbségi jogok sérülnek. Ukrajnában sem az orosz – vagy az ott élő számos más – kisebbség helyzetét kívánják rendezni, sokkal in­kább sarokba szorítani Oroszországot. Egy egyen­lőtlen harcban a kisebb, kiszolgáltatottabb Ukrajna pártján állnak, de ha elnézik, hogy semmibe veszi saját kisebbségei jogos igé­nyeit, és nemet mond a békét teremtő autonómiára, további veszélyeket lebegtethetnek a láthatárra.

Farkas Réka
Háromszék