Macedonius, a
remete már 45 éve élt az erdő sűrűjében, az egyedül épített kunyhójában. Csak a
madarak éneke törte meg az erdő mély csendjét. Egy nap azonban zaj ütötte meg a
remete fülét. Egy vadász állt előtte, aki nézte-nézte ezt a szegényes otthont
és lakóját, és nem tudott betelni vele. Mikor meglepetéséből magához tért,
megkérdezte a remetétől: „Te Isten embere, mit keresel itt a vadonban?”
Macedonius jóságosan ránézett a vadászra, majd így szólt: - „Szívesen megmondom, de először te mondd
meg, mit keresel itt?” – „Vad után szaladok, és addig nem nyugszom, amíg el nem
kapom.” – „Én meg az Isten után szaladok és addig nem nyugszom, amíg el nem
érem. Nos, ki cselekszik bölcsebben?” A vadász elgondolkozott, és beszélgetésük
után Macedoniushoz szegődött.
Korunk embere
szenvedélyektől űzve, délibábokat kergetve rohan. Időhiányra, fáradtságra hivatkozva
nem ér el a templomig. Nem hallja meg a szentmisére hívó harang szavát. Ma az
élet lett olyan sűrű, mint egykor a vadon. Ha temetésre mégy vagy eltalálsz egy
ünnepi misére, ott Isten teszi fel az élet bölcs kérdését neked: Jó irányba halad-e
életed? - Felelj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése