Az iskola ha nem templom, akkor barlang

Apáczai Csere János

A templom az a hely, ahol maga a közösség Istenhez kapcsolódik. Az iskola is akkor tudja betölteni feladatát, ha ott szeretettel és tudással a földiek fölé emelik az embert. Apáczai Csere János a kolozsvári iskolában 1656-ban tartott Az iskolák felette szükséges voltáról szóló beköszöntőjében mondotta: „De higgyétek meg, hallgatóim, az egyháznak, sőt az államnak is a kollégiumok az alap­jai. Ezek, bizony, ezek ama nagyon kedves folyók, melyek megtermékenyítik az államot és az egyházat. Ezek azok a források, melyekből minden jó fakad az egyház számára, és az emberi életben minden más szervezet számára is... Ezért aki a dicsőséges Isten dicsőségének előmozdítására bölcs és gyümöl­csöző gondolatot igyekszik ápolni magában, annak éjjel-nappal elsősorban az iskolákról való gondoskodás járjon az eszében.”

Márton Áron

Három évszázaddal később, Márton Áron püspök a kommunista uralom fenyegetései között 1945. dec. 20-án a Státus rendkívüli ülésén mondotta: „Az iskola ha nem templom, akkor barlang. A jövő alakulásáért mindannyiunkat terhel a felelősség, a szülők bizalma és a történelmi feladat együtt és egyformán azt kívánja, hogy iskoláink templomok legyenek. Szent helyek, ahonnan a nevelés papjainak szerető gondozása alól valláserkölcsi vértezettel és a szolid tudomány és szükséges ismeretek teljes fegyverzetével jól előkészített nemzedékek indulnak útnak, hogy az elveszített nemességet visszahódítsák az emberiség számára. Nem tudhatjuk, hogy a jelenvaló nehézségekhez még milyen nehézségek jönnek a jövőben. Kitartásra, helytállásra, türelemre és áldozatvállalásra mindenesetre szükség lesz... Isten segítségében bízva, hittel és reménnyel nézünk szembe a feladatokkal.” 

Ma is kitartásra, helytállásra, türelemre és áldozatvállalásra van szükség. Erről szól Ábrahám áldozata (Ter 22, 1-2.9a. 10-13. 15-18). A gyermek Isten ajándéka, nem láncolhatja senki magához, hanem segítenie kell fejlődésében, hogy önállósuljon, felnőtté legyen. 

Bárdos Lajos

Erről így vall Bárdos Lajos katolikus zeneszerző: „Krisztus gyermekkoromban nem több, mint az izgalommal várt karácsony. Nagydiák éveimben kamaszos fölénnyel lefitymált legenda. Azután a háború, a felnőtt élet megtanított arra, hogy Krisztus csakugyan az út, az igazság és az élet. Út, mert tudom, hogy merre járjak... Igazság, mert nincsen szava, mely tévesnek bizonyult volna. Soha semmi bajom nem lett abból, de másnak sem, hogy pl. megfogadtam legfőbb szavát: szeresd felebarátodat.” 

Az evangélium Jézus iskolájának lenyomata. Tanítványait maga mellé veszi és a színeváltozásban feltárja istenségét, hogy később tudjanak tanúskodni, hogy ő Isten Fia még a szenvedés előtt is, nemcsak a feltámadásban (Mk 9,2-10). Az igazi tanítvány Krisztussal egyesülten éli életét (Róm 8,31b-34). Vele válik áldozattá, nem úgy mint egy krimiben, hanem a közösség szolgálata, a szebb világ építése által. Ezt már  gyermekkortól tanulni, gyakorolni kell.

„Ha Isten velünk, ki ellenünk?” Róm 8,31b.

Darvas-Kozma József


Ajánlom: Hóvirág és Üdvözlégy - a 100 éves Erzsi néni köszöntése

Csak egész szívvel