A székesfehérvári katolikus püspök, Prohászka Ottokár, szem előtt
tartva az ország érdekeit, az Antant által is elfogadható, középnemesi
származású, 52-ik életévében járó református Horthy Miklós
altengernagyot, az Osztrák-Magyar Monarchia hadiflottájának utolsó
főparancsnokát, a Nemzeti Hadsereg fővezérét ajánlotta kormányzónak.
Az őszirózsás forradalom és az azt felváltó véres Tanácsköztársaság
bukása után megtartott választásokat követően Budapesten az országgyűlés
képviselőházában 1920. február 16-án összeül a Nemzetgyűlés. A
Nemzetgyűlés első törvényében, az 1920. évi I. törvénycikkben kimondta,
hogy az államfői poszt végleges tisztázásáig az államfői jogok
gyakorlása céljából kormányzót választ.
A kormányzó választására
1920. március 1-én került sor. A székesfehérvári katolikus püspök,
Prohászka Ottokár, szem előtt tartva az ország érdekeit, az Antant által
is elfogadható, középnemesi származású, 52-ik életévében járó
református Horthy Miklós altengernagyot, az Osztrák-Magyar Monarchia
hadiflottájának utolsó főparancsnokát, a Nemzeti Hadsereg fővezérét
ajánlotta kormányzónak. A leadott 141 szavazatból 131 Horthy Miklóst, 9
szavazat gróf Apponyi Albertet támogatta, egy szavazat pedig érvénytelen
volt.
Horthy Miklós még aznap letette a 1920. évi I. törvénycikk
18. § szerinti következő esküt: “Én, Horthy Miklós, Magyarország
megválasztott kormányzója, esküszöm az élő Istenre, hogy Magyarországhoz
hű leszek, törvényeit, régi jó és helybenhagyott szokásait megtartom és
másokkal is megtartatom, függetlenségét és területét megvédem,
kormányzói tisztemet az alkotmány értelmében a nemzetgyűléssel
egyetértésben a felelős minisztérium útján gyakorlom és mindent
megteszek, amit az ország javára és dicsőségére igazságosan megtehetek.
Isten engem úgy segéljen!” Ezt követően a Nemzetgyűlés kibocsátotta a
1920. évi II. törvénycikket, mely törvénybe iktatta a kormányzó
választás eredményét.
Ezzel megkezdődött a független Magyar
Királyság megteremtése, mely elsősorban gróf Bethlen István
miniszterelnöknek köszönhetően, az elvárásokkal ellentétben, nem tűnt el
a történelem süllyesztőjében, hanem néhány év alatt talpra állt
szellemiekben és anyagiakban egyaránt. Helyreállt a közigazgatás,
beindult a tönkretett gazdaság, új, hatékony iskolarendszer született,
új iskolák és kórházak épültek, létrejött a társadalombiztosítás, s
1927-re új fizetőeszköz, a pengő került bevezetésre, mely a háború
végéig Európa egyik legerősebb valutája lett. Írók, művészek, tudósok
vitték szét a világban Magyarország és a magyar géniusz jó hírnevét…
Hogy
a kirobbant világgazdasági válság, majd a később kitört háború ezt a
fejlődést megakasztotta, elsősorban nem rajtunk múlott.
Dobai Miklós
A Horthy Miklós Társaság alapítója
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése