A bukaresti utcára vonulás kezd hasonlítani a Kijevi és más fővárosi utcai tüntetéshez, ahol kormányokat buktattak. A háttérhatalom, az ígérgető és pénzelő atlantista urak piszkos munkája ingerelni akarja a magyarokat is. Sorba, sorba és sorosan, sorosan...
USA - német hegemónia része ez is. A cikk címe után ezért tettem oda a kérdőjelet.
És olvassuk a cikket...
**
Mondhatnak
elemzők, politikusok, beépített titkosszolgák, szolgálatos
szkeptikusok, mindenből kiábrándultak bármit: az utca, igenis, győzött.
És nem a masszív tüntetések első napján vagy másnap reggel, amikor
Victor Ponta lemondott, hanem azt követően, este. Azzal, hogy a kormány
lemondása után is egyre nagyobb tömegek vonultak utcára, és egyértelműen
jelezték: nem elégednek meg látszatintézkedésekkel, személyi cserékkel,
nem elég az odahajított vezéráldozat, ennél többet, jóval többet akar
az a többnyire városi fiatalokból, értelmiségiekből álló réteg, amely
elsöprő erővel mozdult meg a bukaresti tragédia után. A kérdés csak az,
hogy ez a győzelem mennyit ér, mire elég, és hogyan gazdálkodunk vele.
Egyelőre ott van a levegőben, szinte tapintható a remény, hogy többé
semmi nem lesz olyan, mint volt, véget ért az a korszak, amikor a
politikusok bármit megtehettek, vége a hatalmaskodásnak, a
visszaéléseknek, a gátlástalan lopásoknak, a kiváltságoknak. Persze,
ebben a formában ez naivitás, de a tüntetők követeléseiben kétségkívül
jelen van az idealizmus. Ezzel szemben viszont ott a politikai elit
törekvése is, hogy minél kevesebb áldozattal, minél felszínesebb
változásokkal átmentsék a hatalmat. Ne tévesszen meg senkit a
párthovatartozás alapján zajló vita: számtalanszor – például a honatyák
mentelmi jogának megvonásáról szóló parlamenti szavazásokon –
bebizonyosodott már, hogy a kiváltságok megőrzése érdekében pártok
fölötti összefogás alakul ki, a felelősségre vonástól, az
igazságszolgáltatástól politikai ellenfeleiket is megvédik a képviselők,
szenátorok.
Könnyen tévútnak bizonyulhat az is, ha kizárólag a jelenlegi ellenzék
javaslata mellett köteleznénk el magunkat: ha ugyanis az előrehozott
választásokat túl korán írják ki, azt a régi választási törvény szerint
kell majd lebonyolítani, marad tehát a felduzzasztott, túlméretezett
parlament, maradnak a jelenlegi pártok, s jóllehet a szociáldemokraták
vélhetően vereséget szenvednek, mélyreható változás aligha történik. S
bár kétségkívül pozitívumként értékelhető, hogy Klaus Johannis államfő
tegnap bejelentette: a civil szférával is kíván tanácskozni, nem csak a
pártokkal, ez a kezdeményezés könnyen a visszájára fordulhat, ha a
tüntetőknek szóvivőket, vezetőket kell választaniuk maguk közül – ez
kicsit a mozgalom jellegével ellentétes.
Ráadásul az utcára vonulók követelése konzultációk nélkül is
meglehetősen egyértelmű – fogalmazta meg több elemző is –: minden
pártból elegük van, és a korrupció felszámolását követelik. A politikai
valóságra lefordítva ez korántsem anarchiát jelent – amint azt több
bőrét menteni igyekvő politikus is próbálja sugallni –, hanem például a
honatyák előjogainak megszüntetését, a törvénytelenül szerzett vagyonok
elkobzását, a felelősségre vonás megkönnyítését, független
igazságszolgáltatást, szakértőkből álló kormányt.
Az utca győzelmének mértéke pedig nem abban mérhető majd le, hogy milyen
átmeneti megoldás születik a jelenlegi válságban, hanem abban, hogy
ezen célkitűzések közül mit sikerül majd megvalósítani.
Farcádi Botond
Háromszék
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése