Egy ilyen kormányzóra lenne szükségünk, aki a népet összefogja, egy nagy célt tűzne elébünk, ami népünk boldogulását és jövőjét szolgálná. De sajnos, nem született ilyen kormányzó. Mindazok, akiket a forgandó szerencse a hírnév magasára repített 1989-ben, már leszerepeltek. Csalódást okoztak állhatatlanságukkal, mert a célt feladták, és önös érdekeik csapdájába estek. A népet pedig, mely a szétdarabolt ország újraforrasztását a magyar szent korona új ragyogásában szeretné látni, sajnos még jobban megosztják.
Hacsak a 20. századot nézzük, akkor keserű váddal illetjük a magyar baloldalt és a párizsi békediktátum urait. Ha a második világháborút követő időt tekintjük, akkor ismét találunk bűnbakot bőven, akik a párizsi tanácskozásra írásban kérték a Romániához csatolást. Ha 1989-et nézzük, azóta az egységes érdekvédelmi szervezetünk, az RMDSZ magas tisztségviselői közül is kiemelkedő Tőkés László, akit az egység emberének hittünk, kivált és csalódtunk benne, mert a megosztás embere lett. De ott van Szász Jenő is, aki a neki felajánlott képviselői állás helyett szenátorit követelt, és mert nem kapta meg, így hát különutas politikába kezdett, és még rosszabb állapotba sodorta az erdélyi magyarságot. És az anyanemzet mindenkori vezetői is tanulhatnának vitéz nagybányai Horthy Miklóstól, aki nem a megosztás, hanem a nemzet egyesítés híve maradt.
Ha a fentiek közül bármelyik is az egység dalnoka lenne, akkor tegye félre keserveit, mellőzöttségét, netán bosszúját, hogy ebben a lehetetlen helyzetben szolgálja az erdélyi magyarság egységét és javát.
A csíksomlyói pünkösdi búcsún a Magyarok Nagyasszonya áldását kérjük, s fogjuk kérni nemzetünk életére, és mindazokéra, akik a nemzet egységén, megmaradásán és boldogulásán fáradoznak.
Hetvenkét évvel ezelőtt, egyik megboldogult elődöm, Ft. Biró Ferenc főesperes köszöntőjét idézem, amit v. nagybányai Horthy Miklós kormányzó fogadásakor mondott. Fogadják szeretettel.
Csíki Lapok, 52. évf. 41. szám – Csíkszereda 1940.
október 13.
„A csíkszeredai állomástól, Csíksomlyóig az
úttest két oldalán katona-kordon mellett székelyek állottak sorfalat. A
szőnyeggel borított állomáson hatalmas embergyűrű szorongott az épület és
díszkapu körül, amikor megérkezett a Kormányzó úr vonata. A tömegen
leírhatatlan lelkesedés vett erőt. Zúgott az éljen, az ünneplés. Egeket
ostromolt a lelkesedés, mikor a Főméltóságú asszony a tegnap átnyújtott
székely szőttesben lépett a Kormányzó úr mellé. Ekkora megtiszteltetésre nem
gondoltak a székelyek. Meghatottan állott Biró Ferenc kerületi főesperes
Magyarország első embere elé. Az oláhok bevonulásakor kegyetlenül végig vert
felszentelt székely pap lelkében hatalmas csóvát vetett a kifejezhetetlen
öröm. Gondolatait mélyen szántó szavakban fejezte
ki.
-
Főméltóságú Kormányzó úr! A csíki székely papság nevében Főméltóságotokat, a
papi lélek mélységes hódolatával és alázatával köszöntenem adatott. Szent
István, Szent László, IV. Béla, Nagy Lajos, Hunyadi János és Hollós Mátyás
szemével néz vissza magyar történelmünkre s a Mohács után kettészakadt nagy
magyar gondolat újraforrasztását a magyar szent korona uj ragyogásában
csodálattal, Isten iránti gyermeki lélekkel s Főméltóságod iránti törhetetlen
ragaszkodással szemléli.
-
Valóban – „hegyeket áthelyező hit” kellett ahhoz, hogy az állami összetételben
megroppant s ugyanakkor kezén lábán trianoni műtétet szenvedett, hozzá beteg
szívű magyar birodalom tört hajóját odáig lehessen kormányozni, ahová
Főméltóságod Isten irgalmából elhozta. Akkor az ország aranyszájú Isten
dalosával: Prohászka püspökkel együtt mi is aggódva imádkoztunk
Főméltóságodért szívünk rejtekében. És ma, most, mikor Főméltóságod a magyar
szent korona sugarában boldog szemeink előtt áll – felrakjuk Szent István
királyunk e drága ereklyéjére 22 éves gyötrelmeinket, szenvedéseinket,
megverettetésünket. Csak ilyen drága gyöngyöket adhatunk és szívrepesve várjuk
az aranyvonatot, amely összeköti majd a megbűnhődött múltat s jövendőt itt, a
csíki fenyvesektől körül sugárzott csíksomlyói szentélyében is, a Magyarok
Nagyasszonyának, akinek anyai áldását kérjük s fogjuk kérni utolsó
leheletünkig: Főméltóságodra, áldott hitvesére, immár nem árva népünk
őrangyalára és édes gyermekeikre.
- Hadd
zengjenek a csíki havasok örömtől mámorosan: vitéz Nagybányai Horthy Miklós,
az ország-gyarapító éljen
sokáig.
***
***
A kettészakadt nagy magyar gondolat tán folytatódik, ha mindannyian akarjuk! MG.
VálaszTörlés