Kérdezz, ha tudok, felelek 1.

A házasságban, amikor már gyerekek vannak, és többet nem akarnak, akkor bűn-e az óvszer használata?

Bűnnek bűn, mert a teljes szeretet ellen van, mert a termékenységet tagadja, a Teremtő tervét támadja és ugyanakkor szétrombolja a férj és feleség egységét is.

Miért bűn?

Ha a házastársak egymást tiszteletteljesen és tökéletesen ajándékozzák meg, ahogyan ezt a házasságbeli szerelem természete magában hordozza, sőt megköveteli, úgy ennek teljes önmagát kell nyújtania - és minden egyes személy legintimebb, legerőteljesebb része épp a termékenysége. A megelőzés nemcsak ezt a termékenységet tagadja, a teremtést támadja, Teremtője ellen fordul; miközben ezt teszi, szétrombolja ugyanakkor az egységet is. (A férj és feleség a teljes önátadásban a szeretet misztériumának a legintimebb, a Teremtő legmélyebb dimenziójába ér, és lesznek Isten munkatársai, egy új élet fakasztói. Itt egy szentháromságos találkozó van.)

A mindenkori megelőzés ezek szerint erkölcsileg téves?

Téves, mert Krisztus sem tartott vissza semmit magából menyasszonya, az egyház előtt. Ő mindenféle megelőzés ellen van. A szövetség megköveteli, hogy minden nemi érintkezés az élet továbbadásának nyitott ügye maradjon. Ez az, amit az "egy testté lenni" tartalmaz: tökéletes önátadás, kivétel és visszatartás nélkül, ahogy Krisztus sem tartott vissza semmit magából menyasszonya, az egyház előtt, amikor ő a kereszten meghalt.
A nemi érintkezés termékeny jellegébe való bármilyen szándékos beavatkozás szükségszerűen magában hordozza azt, hogy házastársak visszatartják magukat mind egymással, mind Istennel szemben, aki partnerük a szentségi szerelemben. A valóságban meglopják egymást és ellopnak Teremtőjüktől valami végtelenül értékeset, saját magukat.

Akkor van-e valamilyen megoldás Isten rendjén belül?

Igen. Ez a természetes családtervezés. A továbbiakban TCST.
Ez a család nagyságát szabályozó eszköz nemcsak jellegében, hanem erkölcsi lényegében is különbözik a megelőzéstől. A TCST nem megelőzés, sokkal inkább egy módszer arra vonatkozóan, hogy a termékenységet tudatosan lássuk és értékeljük. A fogamzásszabályozásnak ez egy teljesen más szempontja.

A TCST semmit sem tesz, hogy a termékenységet megtámadja, a házastársaktól a saját maguk nyújtotta ajándékot visszatartsa vagy a nemi érintkezés termő erejét megakadályozza.
A házassági szövetség megköveteli, hogy mindegyik nemi aktus tökéletes önátadási aktus legyen (minden fenntartás nélkül) és ebből kifolyólag nyilvánvalóan egy új élet lehetősége is.
De amikor egy férfi és egy nő jól megokoltan (betegségben, nehéz helyzetben) a nemi érintkezést egy hónap folyamán a nő terméketlen napjaira korlátozza, akkor egyszerűen egy olyan ciklust vesz figyelembe, amelyet Isten maga teremtett meg a nőben. Nem csúsznak el és így Isten szeretetének törvényein belül élnek. (A nőt termékeny és terméketlen napjainak felismerésében segíti a Billings-módszer. Erre majd visszatérünk.)

A TCST érvényesítésének természetesen sok kiváló előnye van. A nő megóvja magát a vegyszerektől vagy mechanikai eszközöktől, amelyek testére kihatnak és hű marad természetes ciklusához. A férj megosztja vele az TCST programját és felelősségét. Mindketten megtanulják az önuralomnak egy magasabb fokát és az egymás iránti mélyebb tiszteletet.

Igaz, hogy a TCST áldozatot is jelent és a nemi érintkezésben való periodikus önmegtartóztatást. Ez néha nehéz út. De nehézzé válhat minden keresztény élet, akár felszentelten (az egyházi rend szentségében), akár szentelten (a szerzetesrendi életben Istennek szentelten), akár egyedül vagy házastársként.
Arról tanúskodnak párok tízezreinek a tapasztalatai, hogy a TCST, amennyiben imádkozva és önzetlenül élik meg, elmélyíti és gazdagítja a házasságot és így nagyobb intimitáshoz vezet - és nagyobb örömhöz.

(Irodalom: Humanae vitae; Teljes szeretet; John és Sheila Kippley: A természetes családtervezés művészete stb)