A csíksomlyói pünkösdi búcsú kapcsán
azon magyar nagyságokra gondolok, akik a székely nép szent helyén az elmúlt
évszázad során megfordultak. Elsőként az országgyarapító kormányzó jutott
eszembe, hisz a székelyek Szent László király óta, talán olyan nagy ovációval
senkit sem fogadtak, mint 1940. október 13-án Magyarország kormányzóját. A
visszacsatolt országrészben, ahol megjelent, minden ember egy szív és egy
akarat lett.
Ma inkább mint bármikor egy olyan karizmatikus
vezetőre lenne szükségünk, aki a népet összefogná, egy nagy célt tűzne elébünk,
ami népünk boldogulását és jövőjét szolgálná. De sajnos, a jelenben ilyen
nincsen. Mindazok, akiket a forgandó szerencse, a hírnév magasára repített
1989-ben, már leszerepeltek. Csalódást okoztak részben állhatatlanságukkal,
mert a célt feladták, és önös érdekeik csapdájába estek. A népet, amely az
egységre vágyik, sajnos még jobban megosztják.
Hacsak a 20. századot nézzük, akkor
keserű váddal illetjük a magyar baloldalt és a párizsi békediktátum urait. Ha a
második világháborút követő időt nézzük, akkor ismét találunk bűnbakkot eleget,
akik a párizsi béketanácskozásra írásban fejezték ki egyetértésüket Erdély
Romániához való csatolásához. Az 1989-ben kiemelkedő Tőkés László, akit az egység
emberének hittünk, kivált az érdekvédelmi szövetségből és csalódnunk kellett benne,
mert a megosztás embere lett. De ott van Szász Jenő is, aki a neki felajánlott
képviselői állásnál többet: egy szenátorit követelt, és mert nem kapta meg,
különutas politikába kezdett és még rosszabb állapotba sodorta az erdélyi
magyarságot.
Az RMDSZ-t – amely mint egy nagy bárka
szeli át ennek az országnak a viharos tengerét, s amelyet a különböző
kísértések hullámai egyre hevesebben ostromolnak – nem elhagyni kell és kalóz
módra támadni, hanem odaállni az evezőlapátok mellé.
És az anyanemzet mindenkori vezetői is tanulhatnának nagyjainktól, akik nem a megosztás, hanem a nemzet megmaradásának a hívei voltak és ma is azért küzdenek.
Aki csak látszólag az egység dalnoka tegye félre keserveit, mellőzöttségét, netán bosszúját és ebben a lehetetlennek tűnő helyzetben szolgálja az erdélyi magyarság egységét és javát.
És az anyanemzet mindenkori vezetői is tanulhatnának nagyjainktól, akik nem a megosztás, hanem a nemzet megmaradásának a hívei voltak és ma is azért küzdenek.
Aki csak látszólag az egység dalnoka tegye félre keserveit, mellőzöttségét, netán bosszúját és ebben a lehetetlennek tűnő helyzetben szolgálja az erdélyi magyarság egységét és javát.
A csíksomlyói pünkösdi búcsún a Magyarok
Nagyasszonya áldását kértük, s fogjuk kérni nemzetünk életére, és mindazokéra,
akiknek a nemzet egysége, megmaradása és boldogulása fontos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése