Aczél László Zsongor OSPE Boldog Özséb tiszteletéről - riport
Özséb kora a szentek százada volt. A
szent Magyarország jelentette Özséb számára a hátteret, és ezt olyan örökségnek
tekintette, amelyet őrizni és kibontakoztatni a mindenkori utódok feladata –
tanítja Boldog Özséb élete. A szent remete élete a gyér történelmi források
ellenére sem veszett az ismeretlenség homályába, mert ébren tartotta és tartja
az a közösség, melynek létrejöttében és fennmaradásában meghatározó szerepe
volt. A pálosok alapítójaként tisztelt szerzetes életéről beszélt halálának
évfordulóján Aczél László Zsongor OSPPE.
Milyen korba született bele Özséb?
Özséb Esztergomban, az akkori fővárosban született az
ezerkettőszázas évek elején. A magyar trónon akkor Imre király ült.
Magyarország politikai helyzete nagyon kedvező volt a XII-XIII század
fordulóján, és a lelkiségi élet is példaértékű volt. Szent szerzetesek
közösségei éltek Magyarországon, lépten-nyomon jöttek létre új közösségek. Kora
a szentek százada volt, ez a szent Magyarország jelentette Özséb számára a
hátteret, és ezt olyan örökségnek tekintette, amelyet őrizni és kibontakoztatni
a mindenkori utódok feladata. Özséb szívesen járt Esztergom hegyére a Szent
Adalbert székesegyházba. A Duna túloldaláról gyakran szemlélte a magyar
Sion-hegynek is nevezett Esztergom várát a székesegyházzal. A két partot a Duna
nem elválasztotta, hanem inkább összekötötte. Özséb a múltat keresve
találkozott a nyitrai remeték, Szent Zorerárd-András és tanítványa, Benedek
emlékével is.
Mit tudunk élete indulásáról?
Az életét bemutató Gyöngyösi Gergely „Az első Remete Szent
Pál rendjében lévő remetetestvérek életrajzai” című, latin nyelvű művében Özséb
születését az ezerkettőszázas évek elejére teszi. Kiemeli előkelő szülőktől
való származását, imádságos, visszahúzódó gyerekkorát, és megjegyzi, már ekkor
pap szeretett volna lenni. Szentelésére egészen fiatalon került sor, és Özséb
az esztergomi káptalannak a tagja lett. Kanonokként szívesen fogadta azokat a
remetéket, akik a Pilis hegységből időnként bejöttek, hogy a remeteségben
készített áruikat becseréljék élelmiszerre. Ilyenkor felkeresték Özséb kanonok
házát is. Lelkileg is egymást segítették. A magányban élő ember arról a
kincsről tud beszélni, amely betölti őt, Istennel van tele a szíve, nem evilági
dolgok foglalkoztatják. Özséb is ebben az Isten- és emberszeretetben élt.
Így hozta a döntést, hogy ő is
remeteségbe vonul?
Még a tatárjárás előtt elhatározta,
hogy a remeték mintájára elvonul a Pilis barlangjaiba. A tatárdúlás azonban
olyan pusztítást hozott, hogy Özséb kötelességének érezte a helytállást. Három
éven át aktívan részt vett az ország újjáépítésében. 1245-ben kérte Báncsa
István érseket, hogy engedje el őt remeteségbe. Az érsek úgy érezte, szüksége
van egy ilyen kiváló képességű papra, és bár nehezen, de elengedte. Özséb
lemondott a kanonoki rangjáról és az azzal járó jövedelemről. Már akkor követte
két társa remeteségbe, Benedek és István. A Pilisben, Kesztölc falu és a
körülötte lévő terület az esztergomi káptalan birtokában volt, Özséb és társai
a mai Klastrompuszta közelében lévő barlangokban telepedtek le.
Hogyan bontakozott ki a közösségi
élete?
A hagyomány szerint egy éjszaka,
amikor Özséb a barlang előtt imádkozott a szent kereszt előtt, apró fény
lángokat látott fellobbanni, majd ezek a kis lángok egymással hatalmas tűz
gomolyagba olvadtak össze. Ekkor világosság lett a magyar éjszakában. Imájában
Özséb ezt úgy értelmezte, az Úr arra indítja, hogy a különálló remete
lángocskákat össze kell gyűjtenie, egy közösségben egyesítenie. Vallotta, hogy
a közös élet több lehetőséget ad az isten- és a felebaráti szeretet
gyakorlására is. Hat társával elhatározták, hogy vállalják a szerzetesi
közösségi életet. Az anyaszentegyház történetében nem volt szokatlan dolog,
hogy remeték remeteközösséget alkottak, hiszen Nagy Szent Antal és a többi
egyiptomi remete körül is tanítványok telepedtek le. Az esztergomi kanonokok az
Ágostonos kanonok rend zsolozsma-rendjét követték, így Özséb és társai Szent
Ágoston regulája szellemében éltek és imádkoztak. Az első pálos monostort a
Szent Kereszt tiszteletére szentelték. Némely forrás szerint a monostor neve
Szent Ilona-monostor, ami ugyanarra a hittitokra utal, mert Szent Ilona találta
meg Jeruzsálemben Krisztus keresztjét és mutatta fel a hívőknek. Özséb a
mecseki remetéket is a közösségbe hívta. Őket már 1225-ben összegyűjtötte az
akkori pécsi Bertalan püspök, aki bencés szerzetes lelkületével tudta, milyen
fontos a közös élet, de nem akart új szerzetesrendet alapítani, hanem csak egy
monostort. A mecseki közösség elsőként csatlakozott Özséb kezdeményezéséhez,
aki folytatta a remeték összegyűjtését. Végigjárta a Bakony, Zemplén és a Bükk
remetéit, őket is meghívta. 1256-ban az esztergomi zsinaton Özséb atya Első
Remete Szent Pál remete testvérei rendjének provinciálisaként írta alá a nevét.
1262-ben már akkora volt a közösség, hogy a kánonjogi előírásoknak
megfelelően a rend pápai jóváhagyására volt szükség, ezért Özséb 1262-ben
társaival elindult a pápához.
Miért gondolt arra, hogy önálló
rendi közösséget alapítson, amely Szent Ágoston regulája szerint él?
Özséb nem akarta a bencés regulát, mert más életet akart,
mint a bencés rendé. Nem akarta a premontreiek alapítójának, Szent Norbertnek a
szabályait sem, mert nem akart premontrei lenni. Nem akart koldulórendet sem
Szent Domonkos vagy Szent Ferenc stílusában alapítani. Özséb az Úristen
indíttatása miatt úgy gondolta, hogy egy külön rendet kell létrehoznia, mert a
remeteélet volt a karizmájuk, ezt a hivatást akarták megőrizni. Özséb éppen
ezért nem magáról nevezte el az általa összegyűjtött remeték közösségét, hanem
az első remetéről, a thébai Szent Pálról. Magukat Első Remete Szent Pál
testvéreinek nevezték, ezzel is hangsúlyozva a remeteéletet.
Rögös volt a pápai jóváhagyás útja?
A hagyomány úgy tudja, hogy Aquinói Szent Tamás, IV. Orbán
pápa tanácsadója, aki rokonságban állt a magyar királyi családdal, pártfogolta
a magyar remeték kérését. Ennek ellenére a pápa, aki ekkor Orvietóben
tartózkodott, még nem engedélyezte a remeteközösség renddé alakulást. Megbízta
azonban a veszprémi püspököt, hogy járja végig a remetetelepeket, és tegyen
jelentést arról, van-e módjuk koldulás nélkül, a benefíciumból, vagyis a
birtokaikból biztosítani a közösségi életüket. Pál püspök 1263-as levelében azt
írta a pápának, a magyar remeteközösség nincs megfelelő anyagi lehetőségek
birtokában. Pápai jogú rendként tehát nem kaptak jóváhagyást, de a püspök
megengedte, hogy a már meglévő hét házukban kolostori életet élhessenek. A veszprémi
püspök szabályzatban írta elő a szerzetesek ima- és napirendjét, böjtjét,
kötelesek az egyházmegyei zsinaton megjelenni, és nem alapíthatnak újabb
kolostorokat. 1263-ban IV. Béla az általa kedvelt Özséb atyának adta a
pilisszentléleki vadászházát azért, hogy ott kolostort építsenek, de
megépítésére csak az 1290-es évek elején kerülhetett sor a püspöki előírás
miatt. Özséb mindig figyelembe vette az egyház előírásait. Kánonjogot végzett,
és tudta azt, hogy az egyházi előírások fontosak ahhoz, hogy az egyház életében
a fegyelem és ne az anarchia legyen az úr. A kolostorokban lakók létszáma egyre
gyarapodott. A pápai jóváhagyást végül 1308-ban kapták meg.
Hogyan kezdődött Özséb kultusza?
Gyöngyösi Gergely arról is tudósít, hogy Özséb atyát 1270-ben az általa
alapított pilisi Szent Kereszt monostorban temették el. A templom mellé az
északi oldalon kis kápolnát építettek, ez volt Özséb sírhelye, majd a következő
rendfőnököket is, Benedeket 1290-ben, Istvánt 1300-ban ide, Özséb mellé
temették. A kultusz megmaradt a rendtagok között akkor is, amikor az új
rendfőnök, Lőrinc az 1300-as években elhatározta, hogy a rendi központot
közelebb hozza Budához, az ország akkori fővárosához. Mindazonáltal a rendben a
tisztelet elsősorban Remete Szent Pálra irányult, őt tekintették a rend
atyjának, a lelkiség szülőjének.
Gyöngyösi Gergely műve megszületése után
kezdték Özsébet alapítóként tisztelni, de évszámot nehéz meghatározni. Az tény
azonban, hogy rendfőnökként Gyöngyösi Gergely végigjárta a kolostorokat és
minden dokumentumot, oklevelet lemásolt. Gondviselésszerű tett volt ez, mert
később a török felégette a pálos kolostorokat, s az eredeti dokumentumok
elenyésztek. Így maradt fenn Özséb emlékezete is. A török idők nem voltak
alkalmasak arra, hogy egy Özséb-kultusz kialakuljon, és a barokk kori
fellendülés idején is első helyen Remete Szent Pált tekintették a rend
atyjának. A XVIII. században került előtérbe és értékelődött fel Özséb szerepe.
Boldogként csak egészen későn kezdték tisztelni.
Boldogként csak egészen későn kezdték tisztelni.
A pálos rendben íratlan szabály,
hogy nem kérjük senki szentté avatását az egyháztól, mert „minden pálosnak
szentnek kell lennie”. A közösség mindig is számon tartotta a szent életű
pálosok névsorát, életük eseményeit, de a pálosokat jellemző hozzáállással nem
törekedtek Özséb boldoggá vagy szentté avatására. Dr. Gyéressy Béla Ágoston
pálos atya a XX. században összegyűjtötte a szent életű remeték élettörténetét,
és Boldog magyar pálosok címmel könyvet írt róluk. A könyv csak szamizdatban
jelenhetett meg. A hívek nagyon igényelték, hogy Remete Szent Pál mellett
Boldog Özséb tisztelete is egyre jobban kidomborodjon. 1961-ben titokban működő
fiatal pálosként elhatároztuk, hogy kilenc éven át imahadjáratot folytatunk
Özséb atya boldoggá avatásáért, halálának a 700-dik évfordulójára készülve.
Amikor Árva Vince átvette közösségünk irányítását, a márianosztrai
egyházközséget kérte meg, hogy legyen a boldoggá avatási eljárás kérelmezője.
Lékai László bíboros támogatta a kérelmet. Az esztergomi bazilikában, ahol
Özséb egykor kanonok volt, tarthattunk január 20-án Özséb-miséket esztergomi
Özséb atya boldoggá avatásának a szándékára, Lékai bíboros halála után pedig
Márianosztrán folytattuk az emlékmiséket. Özséb tisztelete egyre jobban
kibontakozott, s a hívek mind nagyobb számban vettek részt az emlékmiséken.
Majd a lengyelországi rendi elöljáróság is felkarolta az ügyet. 2004. november
16-án a pálos rendi szentek kalendáriuma jóváhagyása kapcsán a pápa jóváhagyta
Özséb tiszteletét, a cultus continuus, vagyis a folyamatos tisztelet alapján
január 20-ára. A rendi elöljáróság megbízásából az én feladatom volt Özséb
miséje és zsolozsmája szövegének összeállítása. Felterjesztettük a Szentségi és
Istentiszteleti Kongregációhoz jóváhagyásra, és a pálos rend „belső”
használatra megkapta az engedélyt, hogy Özséb atyát a boldogok között
tisztelhesse misével és zsolozsmával. Az Országos Liturgikus Tanács akkori
titkáraként javasoltam a tanács püspök elnökének Konkoly Istvánnak, hogy
terjesszük a Püspöki Konferencia elé esztergomi Boldog Özséb tiszteletének egész
Magyarországra történő kiterjesztését, amit a Szentségi és Istentiszteleti
Kongregáció engedélyezett is.
Történelmi hitelű forrással nem
igazolható Özséb csodás látomása, mégis fontos mozzanat ez a rend életében.
Hogyan tekint Ön erre?
Úgy látszik, hogy a török előtti
időkben ez a látomás nem volt közismert, Gyöngyösi Gergely nem tesz róla
említést. A török utáni fellendülés idején írta le ezt az éjszakai látomásról
szóló hagyományt egy pálos atya, így terjedt el szélesebb körben. Szívesen
kiemelték ezt az eseményt Özséb életéből, hiszen jól magyarázza a külön élő
remeték egy szerzetesi közösségbe történő összegyűjtésének fontosságát. Özséb
életében nincsenek egyéb látomások, nem írtak róla legendákat, mint például
Szent Ferencről. Ez talán a magyar lélek józanságát is mutatja. Az Úristen
azonban működik a magyar szívekben, amit az eredményekből látunk. Gyümölcséről
lehet felismerni a fát. Az Úristen adott Özséb atyának egy jó gondolatot:
gyűjtse össze a remetéket. Ezt megtette, és műve megmaradt, nem lehet átlépni
ezen a tényen. Hogy látomással vagy a nélkül indult, nem tudjuk dokumentálni.
Az eredmény azonban azt mutatja, hogy láthatta. Vannak, akik Özséb létét is
tagadják, még „történész”-nek mondott kutatók is. Erre csak azt mondom, hogy a
semmiből nem lesz semmi.
Az első remetének, Szent Pálnak is
kétségbe vonták a létét. De tény, hogy volt valaki, aki először ment a
remeteségbe. A hagyomány úgy tudja, hogy Pálnak hívták. Mi azt az első remetét
követjük, aki elsőként adta életét Istennek a sivatagi magányban. Özséb atyáról
vannak feljegyzések, Gyöngyösi Gergely név szerint említi őt. A sírja melletti
klastrompusztai kolostortemplom romjai ma is megvannak. Történészek az egykori
okiratok helységneveinek beazonosításával bizonyítják, hogy a Szent Kereszt
monostora a Pilis hegység nyugati részén volt. A magyar rendtartomány 2006.
június 14-én lengyel segítséggel megvásárolta a Kesztölc melletti
klastrompusztai rom területét. Minden évben szeptemberben Szent Kereszt
felmagasztalásának ünnepekor szentmisét tartunk ott, és emlékezünk arra, hogy
őseink Özséb atyával tisztelték azt Jézust, aki a kereszten megváltott
bennünket és feltámadásával megszerezte nekünk is a feltámadás lehetőségét.
Trauttwein Éva/Magyar Kurír, 2013.
01. 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése