Autonómia - decentralizáció

A világot Isten teremtette és fenntartja. Ha hittel vagyunk iránta, akkor igéje és a szentségi jelek által megszentel, és üdvösségünket megadja Krisztus Egyháza révén. Méltóságot kaptunk, amikor az ősszülőkben megáldott, termékenységgel és feladattal ruházott fel, s ezzel az élet és a világ szolgálatában szabadságot adott, társuralkodóvá emelt bennünket. Azóta a személyi- és közösségi jogok bekerültek a politikai életbe. Ugyanakkor az Istent megillető jogokat szeretnék mellőzni, pedig Ő a maga képére és hasonlatosságára teremtett, és örök életet ad; kettős állampolgársággal ruházott fel: földivel és mennyeivel. Ennek alapján gyakorlattá lett a kettős állampolgárság is. Isten a világ megszentelését globálisan, csapatmunkával, közösségben gondolta el: család, nemzet, világ.  Még vallási vonalon is így akarta: család egyház, plébánia, egyházmegye és világegyház. 
A decentralizációt, az autonómiát, másképp a szubszidiaritást is Istentől tanultuk. Krisztus  a megváltás művét decentralizálva folytatja a világ végéig: apostolok, püspökök, papok, diakónusok és hívek által, akiket a nép köréből és a népért hív szolgálatára. A szentség révén híveinek kegyelmet és hatalmat ad az egység, az Egyház építésére. Önmagunk és a világ megszentelése, valamint a közjó szolgálata, hivatásunk megélésével kezdődik. 
Isten ma is hív bennünket. Hogyan? Erről szólnak a mai olvasmányok. Mmeghívta Izaiást, Pétert és Pált. Izaiás maga mondja (Kr.e. 740-ben), amikor az ország gazdasági helyzete katasztrofális volt, amikor a társadalom felkapaszkodottjai eltiporták a szegényeket, amikor az asszír hatalom az ország elpusztításával fenyegetett, akkor kapta Istentől meghívását a jeruzsálemi templomban (Iz 6,1-2a, 3-8). Látja Istent és angyalait, de a maga bűnösségét is. Az angyal megtisztítja ajkát és bocsánatot nyert bűne. Amikor az Úr hozzá intézett szavát hallja, habozás nélkül válaszol: „Íme, itt vagyok, engem küldj el!” Amikor Isten hív, akkor méltatlanságunk nem ok arra, hogy visszahúzódjunk, hanem kérjük: tisztítsd meg szívemet, ajkamat és hallásomat, hogy méltóképpen hirdessem és hallgassam szent evangéliumodat. 

Egészen más körülmények között megy végbe Simon Péter meghívása, hogy „ember halász” legyen. Hétköznapi eset, hogy Simon és társai a sikertelen halászat után Jézus szavára kivetik a hálót. A csodás halfogásban Péter belátja bűnös voltát és szabadkozik: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!” Jézus így szól: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Jézus üdvözítő hatalmát és küldetését apostolaira bízta (Lk 5,1-11). Ő elég hatalmas ahhoz, hogy a gyarló embert az üdvösség eszközévé tegye. Az üdvözítő hitet olyan tanúk hirdetik, akiket maga Krisztus hívott és egyházzá lettek (1Kor 15,1-11). 
Pál apostol a maga küldetését a feltámadt Krisztussal való találkozásra vezeti vissza. A kereszténység az, hogy Jézus él! A keresztény pedig életét Jézusnak tetszően éli.  
 

„Itt vagyok én, engem küldj!” (Iz 6,8)