Igazi himnusza a magyarságnak természetesen csak
egy van, az „Isten, áldd meg a magyart”. Ez a nagybetűs Himnusz.
A székelyeknek külön nem volt himnuszuk. A
trianoni diktátum után szülőföldjükről elment nemzetrész Trianon utáni
tehetetlenségtudatát fejezi ki a "Ki tudja, merre..." kezdetű
ének, azt a szorongató érzést, hogy rajtuk már csak Csaba király és Isten
segíthet. Maga a dal nem a Székelyföldön keletkezett, hanem Budapesten. Mind
szövegírója, a székelyudvarhelyi születésű Csanády György, mind zeneszerzője,
az Oravicabányán született Mihalik Kálmán olyan magyar volt, aki az
impériumváltozás után nem vállalta az új sorsot, hanem áttelepült a
megcsonkított országba.
A múlt század harmincas éveiben évente egyszer
Zugligeten tartottak találkozók az erdélyi áttelepültek, és a találkozó
zeneszáma volt a Kántáte, amit nemsokára székely himnusz gyanánt énekeltek. A
székely kivándoroltak a maguk életérzésére ismertek benne, fölkapták, majd
szülőföldjükön is elterjesztették – írta László Ferenc kolozsvári zenetörténész.
A másik és értékesebb székely himnusz ajánlat az "Ó,
én édes, jó Istenem."
Bartók Béla 1907-ben fedezte fel a Csíki- és a
Gyergyói-medencében a magyar népdal régi stílusát, amelyre legelsőbben a
négysorosság, az ereszkedő dallamszerkezet és a félhang nélküli ötfokúság
jellemző. Ezeket a jellegzetességeket teremtette újra a páratlan népszerűségű
zongora-miniatűr lassú szakaszában, amelynél jellemzőbb és megindítóbb zenei
képet senki sem festett a Székelyföldről.
Egyedülálló zenei jelképe ez a dallam
a székelység hagyományőrző erejének és annak a szellemi örökségnek, amelyet
Bartók tett az összmagyarság közkincsévé. Érthető, hogy egyes műveltebb
székelyek szeretnék, ha ez a zeneszerzői telitalálat (az évtizedek során
hozzátársult Mária-ének szöveggel) - székely himnusszá - válnék, s akként
kiszorítaná szerepéből a "Ki tudja, merre"-t.
Nem kisebb tekintély,
mint a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum tudós igazgatója, Kónya Ádám is
szorgalmazta ezt.
Oltalmazóm, segedelmem,
Vándorlásban reménységem,
Ínségemben lágy kenyerem.
Vándor fecske sebes szárnyát,
Vándorlegény vándorbotját,
Vándor székely reménységét,
Jézus, áldd meg Erdély népét!
Vándor fecske hazatalál,
Édesanyja fészkére száll.
Hazamegyünk, megáld majd a
Csíksomlyói Szűz Mária.
A székely himnuszok regionálisan énekelhetők, de maradjon meg az egyetlen himnusz, az „Isten, áldd meg a magyart!” Ezt ne vegye sértésnek egyetlen székely atyámfia se, mert a művész érték és a keresztény hit az "Ó, én édes, jó Istenem" -ben érvényesül. A nemezt egységét és nagyságát csak egyetlen himnusz fejezi ki, s
az pedig „Isten, áldd meg a magyart!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése