Egy idős katona nagyon
közel állt ahhoz, hogy elveszíti törvényszéki perét. Ekkor bátorságot vett
magán és Augustus császárhoz folyamodott, arra kérve őt, hogy legyen
pártfogója ügyében. Erre a császár egy ügyvédet nevezett ki
a katona mellé.
De, Caesar - mondta az idős katona - az
actiumi ütközetben (Kr.e. 31. szept. 2.), mely elhatározta sorsodat nem helyettesemet küldtem én,
hanem magam harcoltam melletted. Az idős katona
megmutatta sebeit is.
Augusztus elpirulva ment a törvényszék elé, mert tartott
attól, hogy kevélynek, de ugyanakkor hálátlannak is fogják tartani őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése