A nemzet érték, de ha abszolút értéknek tekintjük, veszélyessé válik. A
II. Vatikáni Zsinat Egyháza az egységet hirdeti – tanította a német
pápa.
„Az utóbbi százötven év történelmében látjuk, mennyi vér, mennyi könny
hullott a nacionalizmus elszabadulása miatt, nemcsak Európában, hanem az
egész világon” – írta Benedek pápa egy eddig kiadatlan beszédében,
amelyet a L’Osservatore Romano április 10-i kiadása elénk tár. Ezzel az
írással mutatja be a lap a német püspöki konferencia elnöke, Robert
Zollitsch gondozásában német nyelven már 2012-ben megjelent kötetet,
amelynek címe: Joseph Ratzinger ábécéje. A könyv
lexikon-szerűen, 164 címszóban mutatja be Ratzinger pápa teológiai
gondolatait. Egyfajta antológia ez, a pápa beszédeire épül, amelyek
között van sok kevéssé ismert beszéd is, és egy mindeddig kiadatlan
homília, amelyet 1997. július 13-án mondott szülővárosában az I. és a
II. Vatikáni Zsinat közötti átmenetről.
Az I. Vatikáni Zsinat
éppen abban az időben került meghirdetésre, amikor Európában
megszületett két nagy nemzetállam, ugyanakkor a pápai állam elvesztette
minden politikai jelentőségét. Amikor a nemzeti eszme diadalmasan a
győzelmét ünnepelte, „a zsinat az egység eszméjét állította szembe vele.
A nemzet érték, senki nem akarja vitatni. Ám ahol abszolút értéknek
tekintik, ott veszélyessé válik” – tanította Joseph Ratzinger.
Ratzinger
szerint a 20. század tragédiái abból fakadnak, hogy mindenki elsősorban
német, francia, olasz, angol volt, és csak másodsorban keresztény és
katolikus. Túlságosan megfeledkeztünk arról, amit a Szentírásból
tanultunk, vagyis hogy mindannyian arra vagyunk hivatottak, hogy Isten
gyermekei, Jézus Krisztus testvérei, egy nagy család legyünk, minden
különbözőségünkkel együtt, amelyek éppen közös létünk gazdagságát
jelentik. A Szentírás azt mondja, hogy a világot nem egy különösen
jelentős nép egyesíti, hanem Jézus Krisztus, aki képes összekötni az
eget a földdel.
Az egység eszméje sajnos csak átmeneti
nekibuzdulásként szokott a történelem során vezető elv lenni, pedig
nagyon fontos, ma is nagyon aktuális. Az egység eszméje azért is
sürgetően fontos ma, mert a politikai és gazdasági összefonódások,
függések olyan sűrű hálója vesz körül minket, hogy abból senki nem tud
kiszabadulni – mondta Ratzinger pápa. Ám óva int attól is, hogy ezért
bezárkózzunk saját kis világunk lelki, vallási dimenzióiba, mert bár
akkor nem az általunk kedvelt csoportot követjük, de saját vágyaink,
véleményeink uralnak. Ez a belső tudatosság értékes dolog, de csak
akkor, ha része része annak a nagy igazságnak, hogy mindannyian egy
vagyunk, az Atyaistenből és Jézus Krisztusból kiindulva.
Éppen
ezért hálásnak kell lennünk azért, hogy van pápánk, aki az egység
megtestesítője, látható ereje. Az egység nem csak ajándék, hanem
igényeket támaszt felénk, és csak akkor gazdagít minket, ha teszünk
érte. Erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy megosszuk ebben
a nagy egységben mindazt, ami a miénk, és képesek legyünk kapni a
többiektől – figyelmeztetett Ratzinger pápa.
Végül a II. Vatikáni
Zsinat mondta ki a végső szót az Egyházról, és ez a végső szó nem más,
mint Krisztus. Ahogy az Egyházról szóló konstitúció, a Lumen gentium első
mondatában elhangzik: „Krisztus a nemzetek világossága”. Az Egyház
pedig azért van, hogy átadja ezt a fényt – mint egy ablak, amelyen
keresztül Krisztus fénye árad a világra.
Magyar Kurír (tzs)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése