Kubából Amerikába egy szál deszkán

Jorge Armando Martínez havannai fiatalember februárban felkerült az amerikai napilapok címoldalára: négy napi szörfölés után elérte a Marquesi-szigeteket, Florida déli részét és mivel szárazföldet ért, Amerikában maradhatott.
Otthon eladott mindent, amije csak volt. Február 17-én rakta össze a ,,csomagját" - a szörfdeszkát, a vitorlát, tíz szem bonbont és egy üveg vizet. A vízbe tett egy adag táplálékkiegészítőt és irány a Playa Jibacoa. Négy napon át állt a deszkán egy üveg vízzel és egy maroknyi bonbonnal. Amikor partot ért, éhes volt, kiszáradt, kimerült, a kezén és az egész testén a nap okozta égési sebekkel. Négy napon át vitte a tenger egy olyan helyen a floridai szoros és Kuba között, amely tele van cápákkal és a hullámok sem mindig barátságosak. Egy cél vezérelte, hogy szárazföldet érjen az Egyesült Államokban! Akkor a törvények értelmében nem toloncolhatják vissza Kubába, mint ahogyan ez szinte naponta megtörténik honfitársaival, akiket a vízen fognak el a halászok vagy a parti őrség.
Havanna déli részéről, Jibacoából indult és amikor a halászok megtalálták a Marquise-szigeteken, zokogott, mint egy gyerek. ,,Mindig erről álmodtam, hogy egy fejlett országban éljek, ahol tisztességes munkáért tisztességes fizetést és megélhetést kaphatok. Kilenc hónapon át edzett a nagy út előtt, hogy elsajátítsa a windsurf minden technikáját, tanulmányozta a klímát a Florida-szorosban. ,,Mindent eladtam a lakásomból, csak az ágy maradt és a ventilátor azokon a dolgokon túl, amelyek az utazáshoz kellettek" - mondta.
,,Van egy másfél éves gyerekem és én ugyan éhezhetek, de ő ne éhezzen - egy jobb életet kell keresnem számára. Akkor döntött a távozás mellett: 340 dollárért vette meg a használt szörföt és kezdte meg az edzéseket. Súlyokat emelt, futott és minden alkalommal, amikor szél volt, ment a vízre gyakorolni. "Úsztam is sokat, hogy az ellenálló képességemet edzem és azt is gyakoroltam, hogyan lehet szinte élelem nélkül élni... A felkészülés alatt elfordultam a világtól, csak az vezetett, hogy elmenjek ebből az országból." A tervek szerint 5-6 óra szörföléssel számolt, és négy nap lett belőle, ebből három éjszaka a nyílt tengeren.
Félúton  Martinez úgy érezte, nincs ereje tovább állni a szörfdeszkán. Megvált a vitorlától és ráült a deszkára és evezett a rúdjával. Szomjas volt, éhes és égette a nap, az utolsó éjszaka hallucinációk gyötörték - egy erdőt látott maga körül. Cápákat nem látott, de a kereskedelmi hajók elől el kellett menekülnie, hogy fel ne vegyék a fedélzetükre. A negyedik nap úgy érezte, változtatnia kell az irányon, mert semmi nincs körülötte: ekkor észrevette, hogy megváltozott a víz színe és nagyon távol ott volt a szárazföld. Jelenleg még várja a papírjait, angolt tanul és egy szörfüzeletben fog dolgozni - mondja. Elégedett, megtalálta a szerencséjét...

latimoport.hu

Ajánló: Szolidaritás a 600 ezer magyarért