Washingtonnak kell a hidegháború

Az Egyesült Államokban a kongresszus képviselőháza elítélte „Oroszország a volt szovjet köztársaságok – Ukrajna, Grúzia és Moldova – iránti agresszív politikáját” és követeli, hogy Obama elnök fokozza a Moszkvára gyakorolt szankciós nyomást. Barack Obama a napokban jómaga is élesen bírálta az orosz elnököt. A Fehér Ház retorikája érthető. A NATO fenntartása és finanszírozásának fokozása megköveteli a közös veszélyt. És az amerikai vércsék részéről nyilván ingerültséget kelt az európaiak „lassúsága” ebben a kérdésben.

Archív fotó. © Flickr.com/theqspeaks/cc-by-nc-sa 3.0

Az amerikai képviselők gyakorlatilag egyhangúan fogadták el az Oroszország-ellenes határozatot. A dokumentum tele van Oroszország „politikai, gazdasági és katonai agressziójára” vonatkozó nyilatkozatokkal. Valamint követeléseket tartalmaz, többek között arra vonatkozóan, hogy az ukrán hadsereget támogassák védelmi és felderítő eszközökkel, szüntessék meg az Oroszországgal ápolt kapcsolatokat a NATO és szövetségesei vonalán, valamint fokozzák a világ országaira gyakorolt nyomást annak érdekében, hogy azok csatlakozzanak az Oroszország elleni „szankciós koalícióhoz”. Külön javasolják, hogy „agresszív nyomást gyakoroljanak Putyin úrra, hogy az másképpen viselkedjen”.

Számos szakértő egyetért abban, hogy Washingtonnak hidegháborúra van szüksége. Az amerikai vércsék egyébként ezt nem is titkolják. Közülük sokan nagyon jól megszokták az olyan világban való életet, amelyben létezik ellenség és lehetőség van a fegyverzetek felhalmozására. Szakértők rámutatnak, hogy Washington az egész elmúlt évben erőfeszítéseket fejtett ki annak érdekében, hogy összefogásra ösztönözze a NATO-t. Ennek érdekében megszabadult mindenkitől, aki az Oroszországgal való együttműködés mellett lépett fel. Most pedig, még ha a tagországok részéről alternatív javaslatok hangzanak is, ez inkább a nagyközönség számára fenntartott szólamoknak tekinthető – véli Borisz Podoprigora katonai szakértő.

A NATO-szövetségesek körében semmiféle vita sem akadályozhatja meg az Egyesült Államokat mint a szövetség fő tagországát abban, hogy a szövetség nevében az általa helyesnek ítélt döntéseket hozza meg. Eltérő véleményről a NATO-n belül szó sem lehet. Igaz, az USA olykor megengedi a más álláspontot képviselő felszólalást. De különbséget kell tenni a propaganda és a lényeg között.

Megjegyzendő, hogy a NATO-tagországok külügyminiszteri találkozóján a német külügyminiszter aggályának adott hangot a „Moszkvával való együttműködés mechanizmusainak hiánya kapcsán a politikai válság viszonyai közt”. Frank-Walter Steinmeier arra szólította fel kollégáit, hogy „túl kell haladni a mai állapoton és megtalálni az Oroszországgal való kapcsolattartás felújításának lehetőségeit”. Berlin álláspontját osztják más uniós országokban is. Úgy látszik, hogy Európában egyre több politikus kezdi felfogni, hogy nem mindig előnyös Washington uszályában haladni, hiszen az amerikaiakat saját önös érdekeik vezérlik és nem törődnek az európaiak jólétével.

Igor Szileckij - OH